Az elmúlt napokban járt le a határidő, hogy az orosz parlamenti képviselők beadják a családi vagyonbevallásukat. Úgy látszik a közelgő tavasz sokakban felizzította a szabadságvágyat, ugyanis a határidő lejárta előtt 30 képviselő is elvált a feleségétől :-)

Sajnos az utóbbi időben egyre többször veszem észre, hogy néhány ismerősömet is elragadja a külföldi tulajdonú vállalatok iránti ellenérzés. Úgy gondolják, hogy Magyarországon úgy általában minden rendben van, viszont azok a nyavalyás külföldiek, idejönnek, aztán jól kiszipolyoznak minket és elviszik a luxus profitot (egyébként ilyen kifejezés a közgazdaságban nincs is)!

Meg a bankok is idejönnek, aztán elviszik a luxus profitot, ugyanúgy, mint a közmű, vagy telekommunikációs cégek.. És ráadásul ezeknek a tulajdonosai még csak nem is jóravaló magyar emberek, hanem mind senkiházi külföldi, akik mind csak a szerencsétlen magyar emberektől kicsalt luxus profitra áhítoznak!

Nézzük meg például a Tesco-t! Azt is csak a luxus profit érdekli!  Hát nincs igazság ebben az országban? Mindenhol csak a luxus profit! Regulázzuk is meg mindet, mert hát az nem járja, hogy csak úgy luxus profitot érjenek el!

„Elvették mindenünket a nyomorultak! Kiszipolyoztak minket! És nemcsak minket! Apáinkat is! És Apáink Apáit is! És Apáink Apáinak Apáit is! És mit adtak nekünk mindezért cserébe?”

Ma reggel, amíg békésen aludtuk álmunkat, a világ másik felén kijött a "data",  a kínai gazdaság első negyedéves számai. Azt most ne firtassuk, hogy ezek mennyire megbizhatóak, és hogy lehet az, hogy a világ legnépesebb országának adatai ilyen hamar már rendelkezésre állnak, de fogadjuk el, hogy ez a becslés sem rosszabb, mint az eddigi kínai adatok, de legalábbis össze lehet azokkal hasonlítani, és nagyságrendileg a valóságot tükrözik. Az adat "szörnyű" lett, a várt 8% helyett csak 7,7%-kal bővült Kína az első negyedévben..Erre főleg a nyersanyagok, és a kapcsolt dolgok ( pl. acélgyártók, orosz piac) szakadtak, tele is volt vele a sajtó.  De álljunk csak meg egy szóra, ideje egy kicsit megpihenni a nagy pánikban, és átgondolni a dolgokat..

A fő gond az, hogy az eddigi 8-10%-os növekedés helyett úgy néz ki, hogy Kína mostantól már csak 8% alatt tud nőni, ergo nem lesz kereslet a nyersanyagok iránt, és a kieső kínai növekedés örvényében minden összeomlik kártyavárként (mint az elmúlt pár napban az árfolyamok).

Nézzünk viszont egy kicsit a számok mögé. Ez a 7,7% már nem az a 8-10%, ami pár éve volt. Hanem sokkal több!!

Befejeződött a Fundman Global Consumer Bajnokság, és megvan a bajnok. Mindenkinek köszönjük szépen a részvételt, aki kitöltötte a tesztet, nem is gondoltuk, hogy a blog zsenge kora ellenére ilyen sok olvasót meg tudunk mozgatni. Köszönjük! :-)

A kérdések nem voltak könnyűek, mivel előtört a gonosz énem, sok volt a beugratós kérdés, csapdák és álcsapdák váltogatták egymást. Szóval minden egyes pontért vért kellett izzadni...

Ennek is köszönhető talán a hatalmas verseny, és a szoros végeredmény. A 13 kérdésre adott 8 helyes válasz kellett a győzelemhez, amelyet végül sarivari nevű olvasónk szerzett meg, egy késői órában leadott kiváló megoldással. Ezzel a korai pacsirták - késői baglyok örök vita is eldőlt.

Sokat gondolkodtunk a díjazáson, és arra jutottunk, hogy hasonlóan drágák leszünk az indiai borbélyhoz, és inkább a személyes törődéssel jutalmazzuk a győztest, amennyiben jelentkezik a fundmanblog@gmail.com   emailcímünkön. A bajnok választhat az alábbi díjak közül:

- egy panorámás kirándulás az OTP Alapkezelő főhadiszállásán, ahol a Fundman csapat megmutatja az oroszlánbarlangot

- egy munkaebéd a csapat vendéglátásában egy általunk kedvelt étteremben

És most jöjjenek a helyes megoldások, az arra adott válaszokkal - a statisztikákat kedvelők számára, (már bizonyára tűkön ültök :-) ):

Melyik a legdrágább ország összességében?
	Kanada 1 2% Ausztrália 8 14% Japán 46 81% Franciaország 2 4%

A válaszok 80%-a Japán volt, de valójában már nem igaz ez az állítás, ha hinni lehet az IMF február végi adatainak, Ausztrália jóval drágább lett. És azóta még további 15%-ot omlott a jen.. lassan lehet, hogy elérhető árú lesz egy utazás Japánba!

Melyik a legolcsóbb ország összességében?
	Kína 6 11% India 48 84% Brazília 3 5%

Ez a kérdés ment a legjobban, India valóban egy jóval alacsonyabb GDP-jű, sokkal olcsóbb ország a másik kettőnél.

Biztos feltűnt már másnak is, hogy ha sokat foglalkozol valamivel, akkor hirtelen mindenhol azt kezded el látni. Az agy okos kis szerkezet, és azért dolgozik, hogy a folytonos információdömpingből kihalássza azt, ami számodra fontos lehet. Ez a mindennapokban nagy előny, a tőzsdei kereskedésben meg néha hátrány, hiszen sokszor azokat a híreket sokkal hangsúlyosabbnak látod, amik megerősítik az álláspontodat, például ha pesszimista vagy, mintha mindenhonnan csak úgy áramlanának a rossz hírek és viszont.

De nem is ez a lényeg, ezt a bevezetőt csak az ihlette, hogy az elmúlt néhány napban akármerre nézek, valami olyan cikk kerül a szemem elé, ami az afrikai befektetésekkel, tőzsdékkel foglalkozik, és néha már nem tudom eldönteni, hogy ez az Afrika alapunk miatt van-e, vagy valóban egyre biztosabban felkerül-e ez a régió a befektetők térképére.  A kérdés persze eldöntetlen marad, viszont a tények azok tények, az idei tíz legjobban performáló piac között három afrikait is találunk, a top háromban pedig kettőt. Az első negyedévben a ghánai lett a legjobb, ahol nagy szívfájdalmunkra annyira alacsony a likviditás, hogy még mi sem merészkedünk oda egyelőre, a második a kenyai, a hatodik pedig a nigériai. Az a nigériai, ami mellesleg a tavalyi évet is egy visszafogott  45%(!!)-os emelkedéssel zárta (dollárban persze) és ráadásul az a piac, ami már az alap kezdetétől a kedvencünk volt.

Nigériai és kenyai tőzsdeindex emelkedése 2012 január elsejétől

                                                                                                     forrás: Bloomberg

Múlt heti cikkünkben - mely az osztalékdilemmát járta körül - említettük, hogy kedveljük az olyan cégeket, amelyek növekedéssel és osztalékfizetéssel egyaránt meg tudják örvendeztetni a befektetőiket. Tipikus osztalékpapírokra a telekom szektorban általában elég sok példát találunk. Azonban ha az osztalék mellé növekedést is szeretnénk kapni, akkor a régiós telekom szektortól kicsit távolabb, többek között Afrikában érdemes nézelődnünk. 

Miben is rejlik az afrikai kontinens telekommunikációs varázsa?

Az afrikai kontinens a leggyorsabban fejlődő és a 2. legnagyobb mobilpiac a világon, annak ellenére, hogy az átlagos mobil penetráció 53% volt a 2011. év végi adatok alapján. Ez jócskán elmarad a 87%-os világátlagtól, nem beszélve a fejlett piacok 118%-os penetrációjáról. A fejlődés azonban drasztikus, míg az 50%-os penetráció eléréséhez közel 20 évre volt szükség, a 75%-os határ átugrása az előrejelzések szerint már csak további 5 évbe telik. Ezt a növekedést a kontinensre jellemző makrogazdasági tényezők támogatják. Ilyen például, hogy az IMF szerint a következő 5 évre számított kumulált GDP növekedési becslések alapján a 20 leggyorsabban fejlődő ország közül 10 afrikai lesz a világon, melynek révén remélhetőleg egyre több afrikai számára válik majd elérhetővé a mobiltelefon használat. Másrészt az afrikai társadalom rendkívül fiatal (a népesség fele 25 éven aluli), vagyis a mostani fiatal generáció idősödésével bővül majd a potenciális előfizetők köre és kialakul majd egy „mobil generáció”, akik életének már nélkülözhetetlen részévé válik a mobiltelefon.

Biztos már feltűnt Nektek, hogy mennyire sokszor említjük meg, ha egy cég magas osztalékot fizet, vagy ha sok év után először kezd el osztalékot fizetni. De ez miért is olyan jó hír, azonkivül persze h rögtön pénz áll a házhoz? Miért gondoljuk, hogy ez az orosz cégek értékeltségén is sokat dobna? Az osztalék olyan, mint az első rövid egy buliban, lelazít, hogy már kaptál valamit és feldobja a hangulatod, hogy még valami jó vár rád. De ne legyenek illúzióink, itt is előfordul, hogy fájdalmas fejjel kóvályogva értetlenkedsz másnap, hogy miért nem szálltál ki előbb. A tapasztalat azért ezen is segít, idővel egyre könnyebb belőni azt a pontot, hogy hol érdemes megállni, ha a buli mégsem arra tart, amerre szerettük volna.

 Az osztalékhozam definiciója pofonegyszerű, az egy részvényre jutó osztalék és a részvényár hányadosát hívjuk így, jellemzően bruttó formában kifejezve, azaz adólevonás előtt. Az osztalékfizetés mértékét általában a nyereség arányában fixálja a vállalat, azaz ha jobban megy a szekér, többet kapsz. Egy tökéletes - adók, tranzakciós költségek és információs aszimmetria nélküli - világban az osztalékfizetés nem teremt plusz értéket, hanem pusztán csak egy allokációs kérdés, ahogy azt a jó öreg Miller-Modigliani tétel is kimondja. De a világ sajnos nem tökéletes, arra pedig hogy mi (vagy egyáltalán létezik-e) az optimális osztalékpolitika, az elmúlt hatvan évben rengeteg elmélet született – de nyugi, ezeket most nem fejtjük ki.

2008-2009 környékén találkoztam először a Gazprom-mal, amikor olcsó részvények után kutakodtam a régióban. Amikor az egyik keresésem eredményéül megjelent a Gazprom az első pillanatokban izgatottság fogott el, amit körülbelül így írható le: Uhh basszus!!!! Milyen bazi nagy és milyen olcsó, ráadásul még ismerem is! Hát csoda, hogy Warren (Buffett) eddig nem nézte elefántnak és lőtte ki!

Aztán elkezdtem utánanézni a vállalatnak és pár órányi kutatómunka után a véleményem a részvénnyel kapcsolatban a következőre változott: KATASZTRÓFA

Mert mi is jellemez egy jól működő céget, amibe az ember szívesen fektet? Most csak néhány tényező, amiket én szoktam nézni:

-          Befektetőbarát management

-          Jó minőségű corporate governance

-          Hatékony beruházási döntések (üzlethez kapcsolódó magas megtérülésű beruházások)

-          Átlátható/transzparens működés

-          Nem manipulált pénzügyi kimutatások, sok kiegészítéssel (notes)

-          Rugalmasság, gyors és hatékony döntéshozás a változó üzleti környezetben

-          Versenyelőny megléte a cégnél

-          Könnyen előre jelezhető Cash Flow

-          Kompetens management

Azon kívül, hogy a Gazprom rendkívül olcsó, a fent felsorolt követelmények közül talán ha egynek felel meg (Versenyelőny)! A Gazprom egy böszme nagy bürokratikus állami monopólium, amely igyekszik még a látszatát is elkerülni annak, hogy érdekli a kisebbségi befektetőinek az érdeke. Átláthatatlan, egy csomó felesleges beruházással károsítja meg folyamatosan a kisebbségi befektetőit, a rugalmatlanság megtestesítője, és a managementet általában a Kreml nevezi ki, valószínűleg nem csupán szakmai alapon. Akkor 2008-2009-ben volt bőven olcsó részvény ezért úgy döntöttem, hogy nem keserítem meg a saját életem, inkább keresek egy másik céget, amivel nincs ennyi probléma.

Kíméletlen verseny zajlik a kurd olajért, és a beinduló kitermelésnek az egyik fő haszonélvezője lehetne a török gazdaság. Miért fontos nekik a kurd olaj? Mekkora a tét ? Fundman is eltöprengett a dolgon.

Az olajipari események mindig is fontos szerepet játszottak a befektetési döntéseknél, sok ország életét alapvetően meghatározza, hogy éppen a cső jó végén van-e. Törökország kedvező adottságai mellett az ország egyik nagy hátránya az erős külföldi energiafüggőség. Amikor felpörög a török gazdaság, és az olaj világpiaci ára éppen magas (ez a két állapot általában egyszerre következik be), akkor a kőolajimport elszaladó költségei miatt elszáll a folyó fizetési mérleg hiányuk. Ekkor az ország jelentős külső finanszírozásra szorul, ami legtöbbször rövid távú portfolióbefektetések (”forró tőke”) formájában érkezik. Aztán persze ahogy valami para van a világban, és a befektetők visszahúzódnak, már kész is baj, a hirtelen menekülő tőke miatt szétesik az állampapírpiac, leértékelődik a deviza, és ennek folyományaként a reálgazdaság is ledarálja a féktárcsákat. Persze ekkor a részvények is mennek lefelé a lejtőn, és az egyszeri befektetők kénytelenek a nagy reményekkel vett kitettségüket átminősíteni ”hosszú távú” pozivá..