Vannak posztok, amelyek egyszerűen nem akarnak befejeződni, mindig van hozzá egy újabb ötlet, amivel ki lehet egészíteni, és nehéz elengedni. Ez is egy ilyen. Több napon keresztül foglalkoztam vele, és közben mindig újabb és újabb kiegészítenivalót találtam. Így hát jól meghízott a gyerek..

Egy kis háttérmagyarázat

Mit is csinálunk mi ezekkel a részvényekkel? Hová vesszük őket? Egyrészt ugye vannak a részvényalapok, amelyek többnyire benchmarkoltak, azaz van egy referenciaportfolió, amihez a teljesítményüket mérjük. Ezeknek a részvényeiről (amelyek egyébként az adott piac legfontosabb, leglikvidebb részvényei is egyben)  „hivatalból” is véleményt kell, hogy formáljunk, hogy eldönthessük a súlyozásukat a referenciaportfolióhoz képest. Egy benchmarkolt részvényportfoliónál a portfoliókezelő dolga, hogy a referenciaindexhez képest teljesítsen jól, azaz egy kicsit másfajta megközelítést igényel, de alapvetően itt is az a lényeg, hogy az alulárazott részvényeket kell megtalálni. Ugyankkor nagyobb szerephez jut a túlértékelt papírok felkutatása, mert azokat alul lehet súlyozni, és így megverni a benchmarkot. Sokan csak jó befektetési lehetőségeket keresnek. Valójában ugyanúgy sok pénzt lehet keresni a rossz befektetési lehetőségek beazonosításával, majd beshortolásával, akár egy relatív pozíción belül egy másik papírral szembeállítva. A megvizsgált referenciarészvények közül aztán persze sok annyira ígéretesnek tűnik, hogy az abszolút hozamú alapokba is megvesszük őket, és ennek a másik lába is igaz: az amúgy benchmarkolt részvényalapokba is kerülnek a benchmarkon kívül is részvények.

Az elmúlt két hónapban érdekes dolgok történtek az olaj piacán. A WTI típusú kőolaj ára közel 15 százalékot emelkedve szinte teljesen ledolgozta a Brent-tel szembeni diszkontot. De hogy is történt mindez és miért is volt ilyen nagy különbség a két fajta kőolaj ára között? És különben is nem azért szeretjük az olajat, mert könnyen helyettesíthetők egymással? (fungibility)

Azt hogy a WTI típusú kőolaj már teljesen elvesztette a szerepét, mint nemzetközi kőolajár benchmark már régóta tudjuk.  A két fajta olaj ára körülbelül 2,5 évvel ezelőtt kezdett külön életet élni, amikor az amerikai nem konvencionális mezők elkezdtek termelni. Aztán nézett az ember nagyokat, hogy hogy lehet az, hogy a jobb minőségű olaj (mert a WTI az) diszkonttal forog a rosszabb minőségűvel szemben. Hát teljesen megőrült ez a világ?

A dél-afrikai sajtó újra a bányászsztrájkoktól és a folyamatban lévő bértárgyalásoktól hangos. A júniusban kezdődött egyeztetések a közel 1,5 éve kirobbant sztrájkhullám egy újabb fejezetét nyitották meg, amely meghatározhatja a dél-afrikai bányász szektor jövőjét. Több ezer munkahely és dollár milliárdok múlhatnak a következő hetek eseményein.

A dél-afrikai bányalázadások tavaly augusztusban vonták magukra igazán a nemzetközi sajtó figyelmét. A világ harmadik legnagyobb platina kitermelőjénél (Lonmin) kitört elégedetlenség gyorsan átterjedt más dél-afrikai platina és aranybányákra, és az apartheid korszak óta nem tapasztalt véres összetűzésekhez vezetett, amiben 34 ember vesztette életét. Akkor az érintett bányák többségében valamilyen minimális béremeléssel sikerült visszaterelni a munkásokat a napi munkavégzéshez, azonban most eljött az újabb bértárgyalások ideje.

Részvényelemzőként kétféle módon próbáljuk megtalálni a tutit, egyrészt folyamatosan kutatunk új nevek után, elemzésekben, szűrésekkel, új kibocsátások kapcsán, másrészt pedig időről-időre végigfutunk a már jól ismert papírokon, hogy változott-e valamit az ár, vagy a sztori amitől újra célkeresztbe kerülhet. Utóbbinál az egyik eset, mikor piac jóárasít egy olyan részvényt, amit már valaha tartottunk, de azóta különböző okokból kifolyólag már túladtunk rajta. Ha a sztori jó volt és az eladás szép profitot hozott, akkor szinte várjuk, hogy újra jó áron vehessünk jegyet arra a vonatra.

A Selcuk Ecza is egy ilyen részvény, mikor még nem volt saját török alapunk és csak egyedileg veszegettük a török cégeket, akkor találkoztunk vele először.  A sztori akkor meggyőző volt, növekvő iparág, stabil marzsok, nagy piaci részesedés, szép készpénzállomány – ami 2008-2009-ben nem volt egy utolsó szempont - és mindezt nagyon olcsón.Több részletben szálltunk be és a legolcsóbban kapott pakk, mire eladásra került a sor 2010-ben háromszorozódott, szóval a befektetés kellemes élményként maradt meg, talán azért is, mert akkoriban még juniorként hatalmas élmény volt látni, ahogy a piac két év után igazolta azt, ami addig csak excel modellben létezett.

A cég fő tevékenysége a gyógyszerdisztribúció, több mint 50 éve van jelen a piacon. A török gyógyszerpiacban vannak lehetőségek, ez nem kérdés, nem véletlen, hogy egy időben az Egis is arrafele mozgolódott.

A CIG Pannóniával kapcsolatban általában negatívak a magyar befektetők érzései. Ha ránézünk, a cég grafikonjára megállapíthatjuk, hogy nem igazán lehetett eddig sok pénzt keresni a vállalat részvényeivel. Azt is tudjuk, hogy azért elég sok probléma van mostanában a magyar biztosítási szektorral. Itt van a Brokernet ügy, a PSZÁF-nak is szúrja a szemét az MLM rendszer ráadásul az egész biztosítási piac döglődik. Mindezeken felül, azért ez a szektor is megkapta a maga púpját a biztosítási különadó formájában. Ezek után nem meglepő, hogy általában döbbenten néznek rám, amikor kifejtem, hogy mindezek ellenére én akkor is venném a CIG Pannónia részvényeit. De miért is? Erről fog ez a poszt szólni.

Múlt héten pár napot Londonban töltöttem, ezért ez a poszt most nem egy konkrét cégről vagy befektetési sztoriról fog szólni, hanem inkább a londoni „élményekről”. Egy Afrikára fókuszáló részvénypiaci konferencián vettem részt, ahol a magyar alapkezelők közül csak mi voltunk jelen. Most sokaknak biztos egyből az jut eszébe, hogy milyen jó dolgunk van, hogy ilyen helyekre járhatunk. De igazából ezek a konferenciák elengedhetetlenek ahhoz, hogy felelősségteljes befektetési döntést tudjunk hozni egy-egy részvénnyel kapcsolatban, ugyanis itt van lehetőségünk személyesen találkozni a portfolióinkban tartott cégek menedzsmentjével.

Lement már a lomiszezon, így az idei nyáron az acélról talán sokaknak talán a legújabb szuperhősös film jut eszébe, az Acélember. (egyébként ma megnéztem, és sajnos szörnyen unalmas) Az acél és a nehéz pillanatok együttállása azonban nem korlátozódik csupán a filmbeli 143 percre, a befektetőknek az elmúlt 2-3 hónapban már a nyakába akasztották a kriptonitot.

Baj van ugyanis az orosz acélszektorban. Az év eleji jó kezdés után a részvények zuhanórepülésbe kapcsoltak, és ezt nem sokkal most már követik az elemzői leminősítések is. (Pedig januárban, még sokan jó vételnek tartották 3 fontért a Chelsea tulajdonosának, az orosz Abramovicsnak a cégét, az Evrazt – most már 1 font alá süllyedt az ára). A fejlődő piaci részvények mostanában úgy általánosságban sem remekeltek, de mi lehet az oka, ennek a drámai, a többi részvényt jócskán meghaladó összeszakadásnak? Erre keressük a választ.

Már biztos megszoktátok, hogy időről-időre afrikai befektetési sztorikkal szórakoztatunk Titeket. De legalább korrekten előre szólunk, így még nem késő most lelépni, ha Nigériáról ennél több nem érdekel!

Tény ugyanis, hogy innen nézve ez egy távoli piac. Tény, hogy gyakorlatilag egyéni befektetőként elérhetetlen. Tény az is, hogy a kontinens még egy be nem váltott ígéret, ami csak mostanában kezdi lefeszegetni magáról a reménytelen címkét. Tény, hogy kockázatok vannak bőven és noha Nigériát egyelőre elkerülte a tavasz, ki tudja mit hoz a jövő.

A jelenlegi elnök, Goodluck Jonathan - ki hozna szerencsét Nigériának, ha nem Ő?

Mostanában azt tapasztalom, hogy az afrikai tőzsdéket sokan a nyersanyagkapcsolt részvényekkel azonosítják. Ez persze nem is meglepő, mert a kontinens valóban a nyersanyagkészleteiről híres, így kézenfekvő azt feltételezni, hogy főleg a különböző bánya és olajpapírok dominálják az indexeket. Azonban ez nem egészen így van, mivel a kereskedelmi és szolgáltató szektor is eléggé meg tudott erősödni, és ezek a cégek is éppoly aktívan vannak jelen a tőzsdéken, mint nyersanyagos társaik.

A múltkori, orosz kiskereskedelmi szektorról szóló cikkünkben említettük, hogy a fejlődő piaci fogyasztási sztori még mindig sok lehetőséget tartogat. Ez különösen igaz Afrikára, ahol a GDP növekedéssel párhuzamosan folyamatosan bővül a középosztály, akiknek egyre nő az elkölthető jövedelme, és az őket kiszolgáló cégek pedig ebből profitálva szépen tudnak növekedni. Itt azonban ne csak az élelmiszer kereskedőkre gondoljunk, hanem pl. a ruházati termékeket árusító cégekre is! Ahogy egyre inkább fejlődik Afrika, a divat is eltolódik a tradicionális ruházatoktól a fejlett világ diktálta, trendi cuccok felé. Így ebben a posztban a dél-afrikai ruházati kiskereskedelmi szektorba fogunk kicsit bepillantani.

A nemzetközi sajtó már ezt a találó szalagcímet használja a török eseményekkel kapcsolatban. Ugyan erre minimális esélyt (sem) látunk, a török eseményeket nem lehet félvállról venni. Különösen, ha az embernek befektetései is vannak a török piacon.

A hétvégén Törökországban jelentős tüntetések pattantak ki, és erre válaszul a részvénypiac – az előző heti negatív hangulatot folytatva jelentős, mintegy 10%-os hétfői eséssel reagált. A hétvégi török események többről szólnak, mint a Gezi Park fái körüli környezetvédelmi huzavonáról. A Tayyip Erdogan vezette AKP párti kormány elmúlt évtizede valódi gazdasági sikertörténet: Az egy főre jutó GDP megháromszorozódott az elmúlt 10 évben, sikerült letörni az inflációt, és az ország nemrég vált a második nagy hitelminősítőnél is befektetési kategóriájúvá, jelentősen megkönnyítve a gazdaság finanszírozását. A hosszú távú gazdasági kilátások talán itt a legjobbak egész Európában: a fiatal korszerkezet és a páratlanul kedvező demográfia mellett nem nyomasztja az államot az eladósodottság (mindössze a GDP 37%-a), és a nyugdíjproblémával sem kell, hogy szembesüljön a török társadalom még nagyon sokáig. A laza globális finanszírozási helyzet és az emiatt olcsó nemzetközi források szintén egy nagyon kedvező tényezőt jelentenek az energiaimportjuk miatt külső finanszírozásra szoruló törököknek. A török társadalom iszlám gyökere pedig páratlan kereskedelmi előny a virágzó és gyorsan növekvő arab világgal, ami szintén hozzájárul az európainál kedvezőbb növekedési potenciálhoz.