A nemzetközi sajtó már ezt a találó szalagcímet használja a török eseményekkel kapcsolatban. Ugyan erre minimális esélyt (sem) látunk, a török eseményeket nem lehet félvállról venni. Különösen, ha az embernek befektetései is vannak a török piacon.

A hétvégén Törökországban jelentős tüntetések pattantak ki, és erre válaszul a részvénypiac – az előző heti negatív hangulatot folytatva jelentős, mintegy 10%-os hétfői eséssel reagált. A hétvégi török események többről szólnak, mint a Gezi Park fái körüli környezetvédelmi huzavonáról. A Tayyip Erdogan vezette AKP párti kormány elmúlt évtizede valódi gazdasági sikertörténet: Az egy főre jutó GDP megháromszorozódott az elmúlt 10 évben, sikerült letörni az inflációt, és az ország nemrég vált a második nagy hitelminősítőnél is befektetési kategóriájúvá, jelentősen megkönnyítve a gazdaság finanszírozását. A hosszú távú gazdasági kilátások talán itt a legjobbak egész Európában: a fiatal korszerkezet és a páratlanul kedvező demográfia mellett nem nyomasztja az államot az eladósodottság (mindössze a GDP 37%-a), és a nyugdíjproblémával sem kell, hogy szembesüljön a török társadalom még nagyon sokáig. A laza globális finanszírozási helyzet és az emiatt olcsó nemzetközi források szintén egy nagyon kedvező tényezőt jelentenek az energiaimportjuk miatt külső finanszírozásra szoruló törököknek. A török társadalom iszlám gyökere pedig páratlan kereskedelmi előny a virágzó és gyorsan növekvő arab világgal, ami szintén hozzájárul az európainál kedvezőbb növekedési potenciálhoz.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az éremnek két oldala van. Az iszlám vallás és a világias liberális gazdaságpolitika kettőssége dinamikus egyensúlyt visz a török politikába. A hatalom az iszlám nézetű kormány és a világias értékeket védelmező hadsereg erőegyensúlyán alapult az elmúlt hosszú évtizedekben (lassan évszázadban). Az ezredforduló utáni években a gazdasági sikerekben (szabad választások által is legalizálva) megerősödött Erdogan kormány fokozatosan erőfölénybe került, és ezt kihasználva a társadalmat is megpróbálja „iszlámosabb” irányba terelni, kis lépések sorozatával. A Gezi Parkban indult tüntetés igazából egy szikra, amely felszínre hozta a világiasabb, nem iszlám lakosságban növekvő feszültséget,  rávilágítva arra, hogy bizonyos mértékű politikai kockázatra számítani kell a török piacon. A helyzetet a miniszterelnök – és a jövőben elnöki babérokra is törő – Erdogan kompromisszumképtelen, pökhendinek tűnő reagálása (rendőrségi túlkapásokkal fokozva) tette igazán súlyossá, ami felerősítette az aggodalmakat, hogy a tüntetések hosszabban is elnyúlhatnak.

Ennek a politikai kockázatnak az újraárazódását láthattuk a hétfői részvénypiaci esésben.  A korrekcióhoz hozzájárult az is, hogy tavaly és az idei év eddigi részében a török piac messze túlteljesítette a többi fejlődő piacot, és az értékeltsége is feszítetté vált. A török piac kockázatos, és éppen emiatt nem lehet elégszer hangsúlyozni a megfelelő időtávra való befektetést. A múltban is fordultak elő hasonló politikai események (a kormánypárt betiltási kísérlete, katonai vezetők tömeges letartóztatása), amelyet negatívan, rémülettel fogadott a piac, de később a pánik lecsillapodott és ismét a gazdasági fundamentumok vették át a meghatározó szerepet. A tegnapi miniszterelnök-helyettesi nyilatkozat (részben bocsánatkérés) és Gül elnök józan reakciója azt sugallja, hogy esély van a kompromisszumra.