Az egyik kedvenc műsorom a Gyáróriások című sorozat, amelyben egy-egy nagyobb cég működését mutatják be. Egy kicsit ennek a szellemében is született az eheti poszt, amely ezúttal a vasércről és annak gazdasági oldaláról szól.

A tőzsdén kereskedett nyersanyagok univerzumát tekintve a vasérc kicsit kilóg a sorból. Ez már akkor feltűnik, amikor egy hosszú távú chartot próbálunk találni az árfolyamról. Ennek oka, hogy csak az utóbbi 5-10 évben alakult ki rá spot piac, addig pedig évente történt az ármeghatározás a termelők és az acélművek között. Régen a vasérc egy belföldi terméknek számított, amit nem adtak-vettek, exportáltak, mert az országok többsége önellátó volt belőle. Azonban ez a ’60-70-es években megváltozott, amikor Japán gyors növekedésnek indult, és külső forrásra szorult vasércből. Földrajzi helyzetükből adódóan Ausztráliából kezdtek el vasércet importálni. Viszont amikor az ausztrál ipari sztrájkok miatt nagyon kiszámíthatatlanná vált az ellátás, új potenciális vasércexportőrök után néztek, és ekkor kezdték el támogatni az akkor még gyerekcipőben járó brazil vasérckitermelést. Úgy próbálták őket versenyképessé tenni, hogy ugyanazt az árat fizették a brazil bányáknak, mint az ausztráloknak, figyelmen kívül hagyva a drágább szállítási költségeket.

 November elején minden magyar befektető izgatottan várta az MSCI döntését. Vajon mi lesz a sorsa a Magyar Telekom (elemzés) és a Richter MSCI index tagságának? Mi is ezek közé a befektetők közé tartoztunk, de fél szemünkkel azért a TMK-t (londoni tőzsdén jegyzett orosz acélgyártó) is figyeltük, vajon kikerül-e az MSCI Russia indexből. Szeretjük, ha egy jó részvényt kitesznek egy indexből, mert ilyenkor a sok indexkövető alap és ETF gondolkodás nélkül eladja ezeket a részvényeket, amelyeket mi akciós áron megvehetünk. Olyan ez, mint egy kiárusítás, ezek a részvények már kimentek a divatból, de némelyik örök darab, mint például egy bőrkabát, vagy Levente_de_Boer vadkacsás pólója, hogy mást ne mondjak.

Demonstrálom:

Idén az Egis felvásárlás valószínűleg a hazai tőkepiac legnagyobb eseménye volt. Az ajánlat hatalmas forgalmat generált a tőzsdén, ami felvidította a brókereket és a 30 százalék körüli prémium pedig kellemes hozamhoz juttatta a befektetőket. Az ajánlat közzétételét követően a 28.000 Ft-os ajánlati árhoz képest 1-2%-os diszkonttal lehetett vásárolni a részvényeket, ami az időértéken és a tranzakciós költségen kívül is tartalmazott még némi learatható hasznot.

Ennek oka az volt, hogy a külföldi intézmények egy része, megrettenve az ajánlat elfogadásához megkövetelt dokumentumok listájától igyekezett eladni részvényeit, míg a hazai játékosok és néhány bátrabb külföldi a diszkont learatása érdekében begyűjtötte azokat. Mindenesetre az, hogy az ajánlatban közreműködő befektetési szolgáltatónak az elmúlt évek leginkább túlkomplikált ajánlatát sikerült előállítania, a mi malmunkra hajtotta a vizet. A hozam nem volt égbekiáltó, viszont azt a portfolió 15%-án lehetett elérni. Televettük az alapjainkat Egis-szel és jelentkeztünk a pénzért. Teljesen kockázatmentes ügylet volt, hiszen az ajánlattevő részéről bankgaranciával fedezett ajánlati kötöttség állt fenn.

Mindenhol vannak olyan gazdasági csomópontok, cégek vagy cégcsoportok, amelyek egy ország gazdaságának komoly részét kontroll alatt tartják. Kérdés csak kettő van és azok is összefüggnek: Mennyire fonódnak ezek össze a politikával és mennyire transzparensek. Nyilvánvaló, hogy a politikai hátszéllel működő cégeket más célok és szempontok vezérlik. Egy bizonyos gazdasági erő felett már az aktuális hatalom önmérsékletétől függ, mennyire vesz figyelembe tágabb érdekcsoportokat, mennyire vállal társadalmi felelősséget vagy ehelyett teljesen öncélú marad és csak a hatalom megtartása érdekli. Hosszútávon szerintem nem túl kifizetődő az utóbbi opciót választani, de ennek a kifejtése már túl messzire mutatna.

Mindenesetre Törökországban a legnagyobb holdingok erősen igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy figyelembe veszik a társadalmi és szociális szempontokat is, a gazdaságiak mellett. A két legnagyobb, a Koc és a Sabanci alapítványokon és egyetemeken keresztül ápolja filantróp imidzsét, de emellett a kisebbségi részvényesekkel is próbálnak korrektek lenni és tőzsdén levő leánycégeik a legtranszparensebbek közé tartoznak. A mai posztban a két mamutcég közül a Sabanci kerül terítékre.

A legjobb befektetések, legerősebb trendek nem a tréderek monitorjain, hanem gyakran a  körülöttünk lévő mindennapokban vannak. Amikor keresésre már csak a google-t használjuk, és velünk együtt a barátaink is beköltöznek a (kezdetben még) ingyenes gmailbe, vagy túrjuk a Zara-s polcot a leértékeléskor, mind mind egy potenciális befektetési sikersztorinak vagyunk a tanúi, méghozzá első kézből. Temészetesen nem minden hasznos termék jelent egyben jó befektetést is, de egy rákeresést sokszor megér a dolog, soha nem lehet tudni.

Vannak ugyanakkor jelentős, több éven (vagy akár évtizeden) átnyúló folyamatok, amelyek kiváló befektetési témákat szolgáltatnak, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az adott sztorit a legtöbben már csak a csúcson veszik észre. Ilyen például az elmúlt években lezajlott IT forradalom, az okostelefonok térnyerése, vagy akár a nagy kínai menetelés, és az azzal párosuló korlátlan nyersanyagéhség az ezredfordulót követően.

Mivel a statisztikák szerint egy cikk megkezdése után legtöbben kb 20 másodperccel később már el is kattintanak, itt az ideje a lényegre térnem: egy nagyon erős, és a mindennapjainkban is szemet szúró folyamat a világ lakosságának fokozatos elhízása, és az ezzel járó következmények. Érdemes végiggondolni ezt a szerintem az emberiség szempontjából nagyon veszélyes, és talán a mai napig nem kellően komolyan vett folyamatot. Természetesen nem váltottunk át életmódblogba, így elsősorban a befektetési lehetőségeket fogom itt is szemügyre venni. A legtöbb adatot és okosságot egy 2012 végi hosszú és alapos Merrill tanulmányban találtam, ahogy kiválóan összegyűjtötték a témával kapcsolatos infókat - a saját gondolatok így most kisebb teret kapak majd, de azért igyekszem.

„Elvette Barack Obamától a világ legbefolyásosabb emberének címét az orosz elnök. A Forbes idei listája szerint Vlagyimir Putyin nagyobb hatással volt a világ eseményeinek menetére, mint az amerikai elnök." (index.hu)

Megjegyzem, minket - az internetes népművészet nagy rajóngóiként - ez egyáltalán nem ért váratlanul! Hogy miért? Beszéljenek a képek helyettünk!

Pályafutásunk elején, amikor _loki_-val a Céghez kerültünk, mint zöldfülű gyakornokok, bargain_hunter átadott nekünk egy több száz tételes listát, hogy milyen befektetéssel kapcsolatos könyveket érdemes elolvasnunk, amit persze mi mind egytől egyig meg is tettünk. Ezek közül volt az egyik kedvencünk Peter Lynch: Sikerrel a Tőzsdén című könyve. Peter Lynch az USA egyik legnagyobb befektetési alapjának, a Fidelity Magellan Fund-nak volt a menedzsere, 1977 és 1990 között, és arról volt híres, hogy ez idő alatt az alap mérete 18 millió dollárról 14 milliárdra nőtt, és évente átlagosan 29%-os hozamot ért el. Peter Lynch befektetési alapelve az „azt vedd meg, amit ismersz”, azaz olyan cégekbe történő befektetést ajánlja, amelyekről mi valamiért tudjuk, hogy jó cégek, de a piac (még) nem. Vagyis ha ráakadunk a boltban valami nagyon jó termékre, vagy egy boltról gondoljuk azt, hogy valamiért jóval jobb, mint a többi, érdemes utánanézni a tőzsdén, hogy nem tudunk-e valahogy részesedni az adott vállalat teljesítményéből. Erre egy nagyon jó példa az Apple (de a könyvben nagyon sok példa van), amely az első Iphone megjelenése után (2007 július) közel megnégyszerezte az értékét (4 puttonyos lett), vagy a Google amely az első Androidos mobil után (2008 október) közel háromszorozódott.

A címben szereplő puttonyos (bagger) kifejezés is Lynch-től származik, amely annyira megtetszett _loki_-nak, hogy még mostanában is szokott boldogítani vele minket az irodában. A puttonyos kifejezés lényegében azt mutatja meg, hogy hányszorosára nőtt a részvény értéke, amit vizsgálunk.  Egy három puttonyos részvény megháromszorozta az értékét mióta megvettük. És miért jutott ez most az eszembe? Mert pont találkoztam egy három puttonyossal a hétvégén, amit sajnos elszalasztottunk, bár ki tudja, előbb utóbb lehet, hogy 10 puttonyos lesz!

Az Egis ajánlat közzétételekor számos cikk született arról, hogy 30%-os prémium mellett is túl olcsón jut hozzá a felvásárló Servier a papírokhoz. Az amerikai tőzsdefilmeken nevelkedett közönség lelki szemei előtt már meg is jelentek a cég 25%-át kezükben tartó kisbefektetők, akik a minőségi többséget elérő részesedés megszerzéséért cserébe az ajánlati ár növelésére kényszerítik az ajánlattevőt. Érvek és ellenérvek hangzanak el, a kisbefektetők kitartanak a magasabb árelképzelések mellett, majd a felvásárló fogcsikorgatva, de kénytelen megemelni ajánlatát…

Miért nem reális egy hasonló végkifejlet Magyarországon? A legtöbb erről elmélkedő cikk a 25%-os koalíció összehozásának nehézségeit boncolgatja. Véleményünk szerint azonban messze nem ez jelenti a legnagyobb problémát. Hazánkban ugyanis bármiféle felvásárlási prémium, sőt maga az ajánlat is csak a felvásárló cég jóindulatán múlik. 2008-ban a Tőkepiaci törvény bevezette a tőzsdei átvezetés fogalmát, ami a 2011. elejétől érvényes kiegészítéssel együtt lehetőséget teremt arra, hogy egy tőzsdén jegyzet céget anélkül vezessenek át illikvid piacra (pl. Luxemburg), hogy a kisrészvényesek felé ajánlatot kellene tennie. Az átvezetéshez még csak közgyűlési határozat sem kell, arról az adott cég ügyvezetése dönthet.

Az elmondottak tükrében látható, hogy az Egis esetében a történet alakulhatott volna rosszabbul is. Ha például a cég az ajánlat helyett átvezetést kér Luxemburgba, az intézményi befektetők sírva könyörögtek volna, hogy a Servier vegye át a papírjaikat. Nem prémiummal, diszkonttal. Gondolom ezt a lehetőséget a Servier is mérlegelte, ők a reputációjuk megőrzése érdekében az ajánlat mellett döntöttek. Van azonban a tőzsdén még számos cég, amelyeknek a reputáció kevésbé számíthat.

A Magyar Telekom árfolyama már jó ideje nyomás alatt van, így egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy vajon közeleg-e már a jó beszálló ideje. Erre persze egyből jöhet a jól bevált válasz, hogy „attól függ”. Na de lássuk, hogy mitől is pontosan…

Nem először mondjuk el, hosszú távú befektetők vagyunk. Az ok prózai, ahhoz hogy egy alulértékelt céget a piac megtaláljon és a régóta dédelgetett gyümölcs beérjen, idő kell. Ez piactól, hangulattól és persze az adott cégtől függően lehet több vagy kevesebb, de teljesen más jellegű mint például technikai alapon tradelni. Ettől még persze azért figyelembe vesszük, hogy mit csinált az árfolyam az elmúlt időszakban, de nem ez a döntő szempont.

Attól még, hogy a fókuszt ezek a fajta, fundamentális befektetések jelentik, nem csukjuk be a szemünket, ha rövidtávon jó lehetőséget látunk. Ilyen lehet például egy kivezetési ajánlat, az Egisnél aki igazán szemfüles volt még az ajánlat után 27400 körül vehetett is – a 2% körüli kamat pedig nem egy rossz ajánlat két hónapra. A piac nem mindig gyors, nem mindig hatékony – ahhoz hogy az legyen, ahhoz éppen az kell, hogy valakinek megérje az ilyen félreárazásokat figyelni és ráugrani az ilyen lehetőségekre.