Néha nem árt egy kicsit távolabb lépni a napi izgalmaktól, és kitekinteni nagyobb távlatokba. Múlt héten volt szerencsém egy nagyon érdekes előadást végighallgatni.

Az előadó Hans Rosling, bár úgy mutatta be magát, hogy egy "nyugalmazott svéd tanár", hamar kiderült, hogy egy igazi nagy formátumú figura, és rákeresve a neten ki is derült, hogy:

- orvosdoktor
- az egyik leghíresebb orvosi egyetem, a Karolinska Institute professzora
- statisztikus
- a demográfia és a jövőkutatás egyik nagy szakértője

Emellett más kunsztokat is tud, pl kardot nyelni! (tényleg!) A legnagyobb sikereket azonban előadóként éri el, nagymestere a szemléltetésnek, úgy tud statisztikai adatokról beszélni, hogy az ember örömmel hallgatja. Engem leginkább Öveges professzorra emlékeztetett a régi időkből. Lássunk egy kis bevezetőt! (sajnos a rezsidémon videodémon beköltözött az oldalra, így nem biztos, hogy fut a beágyazás, de a linkek jók)

Először is miért Mordor?

Norilszk a világ legészakabban fekvő, több mint 100 ezer főnél több lakossal rendelkező nagyvárosa. A Föld leggazdagabb nyersanyaglelőhelye felett épült település a világ legszennyezettebb, leghidegebb, legélhetetlenebb, legéletveszélyesebb, külföldiek által nem látogatható  panelvárosa. Bár az éves középhőmérséklet mínusz 10 fokban állandósult, pár évvel ezelőtt a 134 ezres város lakóinak egy mínusz 58 fokos telet is át kellett vészelniük! Az évente 250-270 napig tartó hótakaró általában 2-4 méter magasságban szokta ellepni a bányászvárost, amihez rendszeresen 90 km/órás, 110-130 napig tartó hóvihar és széllökés is társul! Idegtépő lakhatási állapot lehet az is, hogy Norilszk lakói december közepétől január végéig hat héten keresztül egyáltalán nem látják a Napot, nyáron pedig a központi égitest sugarai szintén hat héten át csak „vízszintesen” simogatják meg a város és a gyárak kontúrjait. (A pár hétig tartó nyári időszak alatt az átlaghőmérséklet 16 fok szokott lenni.) Jogos lehet a kérdés, hogy ha ennyire élhetetlen ez a város, akkor még miért élnek itt emberek? (forrás: falanszter.blog.hu) A válasz egyszerű: a térség rendkívül kedvező geológiai adottságának köszönhetően Norilszk és környéke a világ leggazdagabb nyersanyag lelőhelye. Ez lényegében azt jelenti, hogy a norilszki föld tele van nikkellel, palládiummal, platinával, rézzel, arannyal, irídiummal és kobalttal. Ennek a hatalmas nyersanyagbőségnek köszönhetően a Norilszki bányák nikkel cash cost-ja (kitermelési költsége) negatív ( -7000 USD/tonna), ami azt jelenti, hogy a bányákból kikerülő „melléktermékek” (minden, ami nem nikkel) eladásaiból befolyt bevételek már fedezik a bányászat során felmerült összes költséget (sőt már profitot is realizálnak) és akkor még nem is adtak el egyetlen gramm nikkelt sem, ami a vállalat legfőbb terméke. Ezen kívül a jelenlegi kitermelési szinteket figyelembe véve a bányák várható élettartama több mint 60 év.

Már 3 év telt el azóta, hogy kirobbant az Arab Tavasz Egyiptomban és megbuktatták Hoszni Mubarak elnök uralmát. Akkor mindenki azt várta, hogy Egyiptom végre elindul a demokratizálódás felé vezető úton, azonban az eltelt 3 év nagyon nehéznek bizonyult, politikai és gazdasági szempontból egyaránt.  

A Mubarak érát átmeneti katonai kormányzás követte, majd 2012. júniusában Morsi elnök került hatalomra, akit egy év elteltével szintén leváltottak. Azóta ideiglenesen újra a hadsereg kezében van az ország irányítása, amíg nem választanak új elnököt. Az elnökválasztáshoz vezető első lépésnek tekinthető a múlt héten megtartott, 2 napos népszavazás az alkotmányról, aminek szombaton jelentették be az eredményét. A választásra jogosult 53 millió állampolgár 38,6%-a járult az urnákhoz, (ami Egyiptomban jó aránynak számít) és 98,1%-uk igennel voksolt. Az új alkotmány a Morsi elnök idején megszavazott iszlamista alaptörvényt váltaná fel. (Ugyan az új alkotmány is az iszlámot nevezi meg államvallásként, viszont kimondja, hogy a pártok nem szerveződhetnek vallási, faji vagy nemi alapon. Továbbá nagy hangsúlyt fektet a férfiak és nők közötti egyenlőségre, és megerősíti a katonai szervezet hatalmát.)

Az első törökökről szóló cikkben már körbejártam, hogy mi is a jelenlegi török piacon a fő pánikforrás. Ezúttal megpróbálom számszerűsíteni, hogyan tükröződött ez le az értékeltségben (elég olcsó-e már a piac?). A millió lírás kérdés azonban az, hogy mi fog ezután történni.

Idén Karácsonykor a legnagyobb izgalmat nem az ajándékok kibontása okozta, hanem a török tőzsde. Ahelyett, hogy tekintettel lettek volna a keresztény világ „time out”-jára, fogták magukat, és tőzsdéstől, lírástól együtt pár nap alatt összeomlottak. Hogy történhetett mindez? Mit jelent ez befektetői szemmel? És egyáltalán, mit érdemes tudni róla? A mai posztban ezt a kérdéskört járom körül.

Közeledik a Karácsony, mindenki nyakig merül az ajándékozásban, a rutinosabbak már mindent megvettek, és elégedetten hátra dőlve nézik, hogyan izzadják ki magukból a többiek a még hiányzó portékákat. Ezzel azonban még közel sincsen minden letudva. Ugye nem felejtettétek el az egyik legfontosabbat?!

OTP Új Európa Alap

OTP Paletta Alap

OTP Török Részvény Alap

OTP Orosz Részvény Alap

OTP Afrika Részvény Alap

Az elmúlt egy hónapban újabb közgyűlés hívta fel újra a Fondul-sztorira a figyelmet. A Fondul Proprietatea, azaz a román kárpótlási alap a kommunista rezsim áldozatainak kárpótlására jött létre 2005-ben. Három éve kezdte el a többek között a magyar államot is aktívan finanszírozó Templeton menedzselni  és onnantól vált elérhetővé (warrantokon keresztül) a résen levő intézményi befektetőknek. Ekkor még 0.45-0.5 környékén mozgott az ára és a mi első pakkunk is abból az időből származik. Ez a cég gyakorlatilag a legjobb proxi a román piachoz, azon belül pedig az energiaszektorhoz, olyan cégekben van részesedése mint a Petrom, a most kibocsátott Romgaz vagy  a várhatóan jövőre tőzsdére kerülő Hidroelectrica. Nem csoda, hogy most, hogy az elmúlt évben Románia is kezd makroszemmel egyre jobban festeni, megélénkült az érdeklődés a bukaresti tőzsde iránt, a választék pedig likvid és transzparens cégekből nem igazán nagy.  A Fondul körül pedig amúgyis izzik a levegő az utóbbi hónapokban, először egy nagyvonalú tender ajánlat folyamán ajánlhatták fel a tulajdonosok a piaci árnál magasabb áron részvényeiket. Ezután a bukaresti tőzsdén jelenleg legnagyobb cég, a Romgaz bevezetése izgatta a befektetők fantáziáját. Az elmúlt héten pedig a Transgaz 15%-os pakkját adta el a Fondul (a cég már tőzsdén volt). Mindeközben pedig az amerikai menedzsment és tulajdonosok birkózása is érdekes fejleményeket tartogatott, hamar kiderült, hogy

   Elliot nem viccel

A Fondul tulajdonosi szerkezete a tőzsdei bevezetéstől kezdve folyamatosan alakult, a külföldiek részaránya nőtt, míg az állam szépen lassan megszabadult a részvényeitől. A külföldi befektetők között sok az amerikai, a két legnagyobb a Morgan Stanley 5%-al és az Elliot. Az Elliot Assiocates a 2011-es kibocsátástól tulajdonos volt és kezdeti részesedését fokozatosan emelve 15%-ra a legnagyobb külföldi befektető lett. Az amerikai hedge fund érdekei világosak, minél hamarabb és minél nagyobb megtérülést akarnak látni és ezért tesznek is aktívan, hatékonyan fogva össze a külföldi tulajdonosi kört. A legutóbbi közgyűlésen ezért, hogy Mobiusék érezzék a nyomást, a javasolt négy év helyett csak két évnyi mandátumot szavaztak meg a Templetonnak és az ösztönzők és elég agresszívra sikerültek. Talán túl agresszívra is. Az az egyik ugyanis, hogy a nettó eszközérték a piaci árhoz képest átlagban (a 2014 őszétől induló egy évben a kereskedési napok 2/3-án) ne forogjon nagyobb diszkonton, mint 15%. Ez most kb. 27%, de a Romgaz átértékelése után még több lesz. És ráadásul a következő év végén az eszközérték nem lehet kevesebb, mint a most októberi.

Mit jelent ez és hogy lehet ezt elérni? Ahogy arról a holdingos bejegyzésben már szó volt, általában minél több eszköze (leányvállalata) van kint egy adott holdingnak a tőzsdén, annál kisebb lesz a diszkont – az ok egyszerű, nem kell azzal foglalkozni, hogy az ember megbecsülje mit is érnek, hiszen ezt a piac elvégzi helyettünk. (persze azt, hogy épp helyesen ítél-e, azt gondolhatjuk másképp). Egy zárt befektetési alap eszközértékénél nagyon hasonló a helyzet. Akkor mi lesz itt…

  IPO-dömping?

Igen, az egyik kézenfekvő út az, hogy a Fondul szépen, gyorsan kiviszi ezeket a cégeket tőzsdére. Ezzel több probléma is lehet, az egyik, hogy jellemzően ezek olyan energetikai cégek, amikben a román állam a nagytulaj (a Fondul részesedése általában 15-20%), rá pedig jóval nehezebb nyomást gyakorolni. További gondot jelenthet az is, hogy a cégek egy részét rendbe kéne rakni ahhoz, hogy vállalhatóak legyenek, sok román cégnél a befektetői kapcsolattartás kimerül egy három évvel ezelőtti kétoldalas beszkennelt román nyelvű mérleg felrakásában.

Fondul nettó eszközértéke - 2013. Október 31, mEUR

Ezentúl még ott a piac is, hiszen egy tőzsdei bevezetésnél korántsem mindegy, milyen az aktuális hangulat. A Templeton többek között erre hivatkozott, amikor nemtetszését fejezte ki, hogy úgy kéne megfelelniük az elvárt követelményeknek, hogy egy csomó mindenre nincs is ráhatásuk. Ennek pedig az lehet a vége, hogy a kényszer miatt potom áron kell majd jó cégeket eladogatniuk.

Mark Mobius, a Templeton elnöke

A román tőkepiac pedig korántsem az a likvid és külföldiek által könnyen elérhető piac, ami korlátlan mennyiségben szívná fel az újabb és újabb kibocsátásokat. Ha minden más változatlan, akkor még két esetben csökkenhet a diszkont, ha összeesik a NAV – de mivel az is feltétel hogy a jövő évi magasabb legyen, mint az idei, ezért ez nem játszik és nyilván az Elliot sem így képzelte a diszkont csökkenését. A másik megoldás, ha növekszik az árfolyam, ezért persze valamennyit tehet a Fondul – ahogy tette eddig is – részvényvisszavásárlással és bevonással, tender ajánlattal, de ugyanakkor önmagában ez kevés, ha pl. beüt egy részvénypiaci pánik.

Szóval a tulajdonosok szempontjából érthetőek ezek a lépések és az sem baj, ha nem kényelmesedik el a menedzsment, ugyanakkor a Templeton ellenvetése is érthető.

Ugyanakkor – és ez ezekből a lépésekből is világosan látszik – a Templeton és az amerikai befektetői kör kettőse igen jót tett a román tőkepiacnak azzal, hogy az ottani viszonyokhoz képest egy transzparens és jól menedzselt céget hozott létre. De főként a Fondul részvényeseinek, mivel a papír a román makro javulásával a befektetők egyik kedvencévé vált, idén közel 51%-ot emelkedett. A lelkesedést meglovagolva a Romgaz mellett várhatóan újabb kibocsátások várhatóak, a Fondul megszavazta a következő részvényvisszavásárlási programját is, így a befektetők a jövőben sem fognak unatkozni. És mi sem, hiszen továbbra is hiszünk a román sztoriban és ezért például az Új-Európa alapunkban aktívan követjük ezeket a lehetőségeket.