Nem, nem tévedésről van szó. A palaolajról és gázról mindenkinek az USA (mint a technika forradalmasítója) jut eszébe, de ha rápillantunk a következő ábrára, akkor megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb készletekkel mégsem ő, hanem Oroszország rendelkezik.

A legnagyobb palaolaj készletekkel rendelkező országok, bln bbl

Forrás: EIA

Az ország méretéből adódóan nem meglepő, hogy van ott palaolaj, de ami érdekes, hogy ezt a hatalmas mennyiséget egyetlen giga formáció a nyugat szibériai Bazhenov adja. Ez a formáció a maga 2,3 millió négyzetkilométeres kiterjedésével nagyobb, mint Texas és a Mexikói öböl együttvéve, 80-szor akkora, mint az amerikai Bakken palamező, amely jelenleg az amerikai olajtermelés mintegy negyedét adja. Egyébként az nem újdonság, hogy Nyugat Szibériában hatalmas olajkészletek vannak, ugyanis innen származik az orosz olajtermelés kb. 70 százaléka, aminek köszönhetően az oroszoknak néha még a szaúdiakat is sikerül túltermelniük. A Bazhenov a nyugat-szibériai medence közepén helyezkedik el és orosz becslések szerint a térség ásványkincsének körülbelül 90%-a a ebből formációból ered. Az orosz olajkitermelők eddig hasonló okokból kerülték eddig ezt a vidéket, mint például az amerikai Bakken-t, a térség geológiai adottságai nem kedveztek a hagyományos olajfúrási technológiáknak, de az új olajkút-megművelési módszereknek köszönhetően már valószínűleg hozzáférhetővé válhat ez a hatalmas olajvagyon is.

Igen ám, de egyrészt az oroszoknak nincs meg a technológiájuk hozzá, másrészt az egész gazdasági környezet, ami az USA-ban elősegítette az olajboomot, Oroszországban teljesen máshogy néz ki. Amerikában a rövid hozamok egy százalék alatt vannak szemben az orosz tízzel. Míg Amerikában a költséghatékonyságot a piaci verseny kényszeríti ki, addig Oroszországban Igor Sechin, a Rosneft vezére, Putin legközelebbi haverja dönti el, hogy valamilyen szolgáltatás olcsó-e vagy drága. Most például éppen az Eurasia Drilling Co-t vegzálja, hogy drágán dolgoznak és csökkentsenek árat. Egy ilyen beszólás azért káros, mert az orosz fúrók több mint 60 százaléka 25 évnél idősebb, amivel elég nehéz az újfajta fúrási módszereket kivitelezni, tehát hatalmas igény van új, modern fúrótornyok beszerzésére. Az Eurasia Drilling pedig jelenleg a legnagyobb olajfúró az országban, amely folyamatosan forgatja vissza a megtermelt nyereségét az eszközei korszerűsítésére, pont ebbe a vállalatba belerúgni tehát nem volt igazán szerencsés.

Ennek ellenére a nagy nemzetközi olajmultik erősen érdeklődnek az orosz nem konvencionális olajvagyon után, ami a nemzetközi joint venture-ök elszaporodásában figyelhető meg. A Rosneft-nek van már közös vállalata például az Exxon Mobil-lal, Statoil-lal, és az Eni-vel, a Gazprom Neft-nek a Royal Dutch Shell-lel, míg a Lukoil-nak a Total-lal. Arról nem is beszélve, hogy a Rosneft legnagyobb tulajdonosa az orosz állam után az angol BP.

Tehát a potenciál megvan az orosz nem konvenciális olajtermelésben, a kérdés az, hogy ezt ki is tudják-e majd használni?