Szerző: Levente_de_Boer  2012.10.24. 01:39

Ha az orosz részvénypiacba fektetünk, továbbra is megkerülhetetlen tényezők az olaj- és gázipari cégek. Ki ne hallott volna a Gazpromról, Lukoilról, Rosneftről? Érdemes azonban jobban szemügyre venni az iparágat és feltenni a kérdést: melyik az a szegmens, ahol növekedésre lehet számítani? Mivel a meglévő mezők folyamatosan apadnak, mindenkinek (vevők, kitermelő cégek, állam) a közös érdeke, hogy új mezőket fedezzenek fel, indítsák be a kitermelést, és építsék ki a szükséges új infrastruktúrát hozzá. Az új beruházások jelentőségét az orosz állam is elismeri és adókedvezményekkel vagy akár adómentességgel is támogatja. Jó pár - leginkább a londoni piacon forgó - cég van, amely ezekre a beruházásokra szakosodott, ezek közül az egyik kedvencünk az elsősorban ipari pumpák gyártásával foglalkozó HMS Group.

Elsőre talán nem hangzik túl érdekfeszítőnek, de Peter Lynch óta tudjuk, hogy minél unalmasabb egy cég, annál jobb a befektetőinek, mert nem kell kifizetnünk a hype árát is! A cég legfőbb előnye a stabil múlt, ahogy az évek során folyamatosan az alapítók kezében maradva egy szegmens (az ipari pumpák) specialistájává vált. Helyismeretének köszönhetően a nyugati cégekkel is felvéve a versenyt módszeresen nőtt, és sorozatos kisebb akvizíciókkal terjesztette ki a tevékenységi körét. Az évek során rengeteg pumpát helyezett üzembe a volt szovjet utódállamokban és Irakban, amelyek folyamatos karbantartást vagy előbb-utóbb akár cserét (mint pl egy magyar hűtő) esetleg további fejlesztést is igényelnek, így ezekből a jövőben is stabil cash flow várható. A HMS hozni tudja a nyugati cégek technológiai színvonalát, viszont a későbbi karbantartási munkálatokat és egyedi megoldásokat régi helyi piacvezető szereplő révén rugalmasabban és jobb feltételekkel tudja ellátni. (Például a mostani projektek közül legjelentősebbnek számító Transneftnek gyártott pumpaállomások gyártását először egy svájci cég nyerte el, mivel azonban a svájciak nem tudtak éjszaka és hétvégén is rendelkezésre állni probléma esetén, a Transneft lecserélte őket a HMS-re)

A céget röviden áttekintve három fő részre bontható a tevékenység:

1.) a hagyományos pumpagyártó divízió:

Az olajmezők (különösen a mostanában üzembe helyezettek) jellemzően távoli helyeken vannak, és a költségek jelentős része a szállítási infrastruktúra kiépítése. A csöveken és a kutakon kívül azonban még fontos szerep jut a kitermelési helyen lévő pumpáknak, valamint a szállításért felelős pumpaállásoknak is. Ez a cég vezérterméke, a stabil profit nagy része innen származik, azonban rengeteg egyéb pumpát is képesek gyártani kezdve az offshore mezőkön elhelyezhető pumpáktól a közösségi vízszolgáltatásban használt pumpákon keresztül egészen az atomerőműveknél használt pumpákig (a jelenleg főleg Kínában atomerőműveket építő orosz Rosatomnak már régóta ők a ”pumpafelelőseik”). Itt egy kép is, hogy lássuk, miről van szó:

pumpa1.jpg

2.) egyedileg tervezett pumpák, mérnöki tevékenység:

Ebben van a fő növekedési lehetőség, itt tudják kihasználni a mérnöki tudásukat és a kapcsolataikat helyismeretüket és persze az ilyen projektek profittartalma is sokkal nagyobb. Az egyik legeklatánsabb példái ennek a már említett Transneftnek készített pumpaállomások, amelyek segítségével az orosz olaj immár sokkal gyorsabban jut el a rendeltetési helyére.A bal oldalon egy pumpaállomás, a jobb oldalon pedig a Kelet-Szibériát a Csendes-óceánnal összekötő olajvezeték nyomvonala látható.

Kép2_1.png

3.) kompresszorok és kompresszorállomások gyártása és üzembe helyezése: 

Ezt az üzletágat idén nyáron vették meg (sajnos elég drágán), de a stratégiába nagyon jól passzol, mert ami az olajkitermelésben a pumpa, az a gázkitermelésben a kompresszor. Mivel az olajkitermelés mellékterméke rendszerint a gáz is, az olajcégeknek általában van gázüzletága. Így a kompresszorgyártás és az eddigi tevékenységek között elég jó szinergia van nemcsak a projektmenedzsment terén, hanem a meglévő ügyfélkört jól lehet hasznosítani. Számításaik szerint ha elnyernek egyetlen kompresszor-állomásra szóló megbízást már szinte meg is térül a felvásárlás és a Gazpromnak folyamatosan vannak ilyen tenderei.

kompresszor.JPG

Befektetői szemmel nem elhanyagolható, hogy a többi olajiparnak szolgáltató céggel ellentétben itt van egy elég stabil üzemi eredményt termelő rész (a pumpa és most már a kompresszor részleg is) amely a már meglévő állományok pótlásával és karbantartásával folyamatosan üzemel, járjunk bárhol is a beruházási ciklusban. A maradék rész (és egyben az upside is) pedig az egyedi projektekből jön. A szekér 2011-ben indult be igazán, amikor Transneftnek elkezdték építeni a kelet szibériai olajat a Csendes-óceánig szállító olajvezetékhez a pumpaállomásokat. A cél, hogy mire ezek a szerződések kifutnak (2015 körül) sikeresen pótolni tudják egyéb projektekkel.

luk.pngtsoy.jpg

A bal oldalon látható a jelenlegi két főtulajdonos, akik közel a cég felét birtokolják. Mintegy 25% van a menedzsment többi részénél (lenti képek) akik szemmel láthatóan nem a két szép szemükért jutottak ilyen magas pozícióba. A jobb alul lévő jól fésült úriember a kompresszor-részlegért felelős vegyészmérnök PhD és mintegy 20 találmány fűződik a nevéhez. A Molchanov fivérek pedig az operatív teendőkön kívül valószínűleg a követelésállomány menedzselésében is hozzájárulnak a cég sikeréhez.


management4.png

Most, hogy mindenki pumpagyár-talajdonos szeretne lenni, már csak egy kérdés van hátra: milyen a cég árazása? A jó hír, hogy a HMS eléggé olcsó, így ha netán nem jönnének a további elnyert tenderek, és az eddigi standard tevékenységre korlátozódna az árbevétel, akkor sem lenne drágább az árazás 7-8 körüli EV/EBITDA-nál, így a downside viszonylag korlátozottnak tekinthető. Az elemzői becslések szerint (és a cég saját várakozásaival is összhangban) 4-5 körüli EV/EBITDA-n forog jelenleg a papír, ez mintegy 40% körüli, azaz jelentős diszkontot jelent a fejlett piacokon működő szektortársakhoz képest. A vállalatot követő elemzők mind vételt ajánlanak, és a 100% körüli upside-ok sem ritkák az értékelések között. A legutóbbi akvizícióval egy kicsit megnőtt az adósságállomány (az üzemi eredmény 2x-ese), de ez még nem vészes egyáltalán, várhatóan most egy darabig ismét a konszolidációé lesz a főszerep.

Egy kis adalék még, hogy idén ráálltak az osztalékfizetésre is, kb 5-6%-ot jelent ez évente dollárban, ami magasabb, mint a jelenlegi magyar dolláros állampapírhozamunk (persze nem lehet összehasonlítani, csak érdekességként).

girl_with_plier.gif

Címkék: orosz befektetési sztori

A bejegyzés trackback címe:

https://fundman.blog.hu/api/trackback/id/tr34865705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása