Biztos észrevettétek már, hogy a blogon időről-időre megjelennek olyan bejegyzések, amikben egy-egy afrikai ország történelmi pillanatait próbáljuk közelebb hozni. A mai poszt végén arra is válaszolunk, miért érezzük ezt ilyen fontosnak.
A közelgő tavasz komoly viharokat hozhat Keny
ában, ugyanakkor arra is jó esélyt kínál, hogy az elmúlt években elkezdődő reformok tovább folytatódjanak, és végre realizálódjon az a potenciál, amit ez az ország rejt magában.
A 2007-2008-as zavargások árnyalták a közel negyvenmilliós országról, vidám feketékkel és kalandos szafarikkal derűsre festett képet. Az ésszerűtlen gyarmati felosztásnak hála az etnikai összetétel Kenyában - sok más afrikai országhoz hasonlóan - vegyes, és ebből következően folyamatos feszültségek forrása, negyven etnikum él az ország területén.
A választásokat követő hónapokban az indulatok áttörték a gondosan korlátokkal határolt valódi Kenya és a turistáknak szóló élménypark határait, a zavargásokban mintegy 1200-an veszítették életüket és közel 600 ezren hagyták el otthonukat. A turizmus – ami az ország második legfontosabb bevételi forrása az agrárszektor mögött – 2008 első negyedévében közel felére esett vissza. Ami pedig ennél fontosabb, a válság a felszínre hozta azokat a belső problémákat, amelyek megoldása a hosszútávú fejlődés biztosítéka.Az erőszakhullám a választási csalások miatt robbant ki – amik meglétét a külföldi megfigyelők is megerősítették – és végül nemzetközi nyomás hatására azzal zárult, hogy a most leköszönő elnök, Kibaki, bevette a kormányba az ellenzék vezetőjét, Odingát.
A mostani választásokon talán nem is az a legfontosabb, hogy melyik koalíció kerül hatalomra, hanem hogy fejlődő országhoz mérten viszonylag tisztességes körülmények között menjen végbe a hatalomátadás és békés legyen az átmenet.
A nagyobb afrikai elemzőházak Odinga győzelmét kissé pozitívabban ítélik meg a tőkepiaci hangulat szempontjából, a Kenyattáék elleni per miatt, ugyanakkor azt is kiemelik, hogy Kenyatta pénzügyminiszterként egész jól szerepelt, így ha ő lesz az elnök vélhetően azt a fiskális politikát folytatja amit eddig. A pártprogramokból pedig sok mindenre nem lehet következtetni, mivel gyakorlatilag nincsenek, a szavazás így többé-kevésbé etnikai és szimpátia, nem pedig pártpreferencia alapján fog eldőlni.
Ha a választások többé-ke
vésbé rendben lezajlanak és akkor 2013 hasonlóan jó év lehet a gazdaság számára, mint a 2012-es. Tavaly a kenyai shilling stabilizálódott, az infláció a 2011. decemberi 19%-ról év végére 3.2%-ra csökkent, és az év második felében – főként az agrárszektornak köszönhetően – a növekedés is helyrerázódott. A folyó fizetési mérleg hiány azonban továbbra is sebezhetővé teszi az országot, ezért is fontos, hogy a shilling stabil maradjon és a külföldi finanszírozási források ne apadjanak el.
De miért fontos ez nekünk?
Felmerülhet a kérdés, hogy minek írogatunk egyáltalán afrikai eseményekről, kit érdekel tulajdonképpen ez? Sőt, továbbmenve – hiszen ezt a kérdést is megkaptuk már néhányszor – miért gondoljuk azt, hogy érdemes itt, Közép-Európában egy olyan termékkel előállni, mint egy Afrika alap? Nyilván nincsenek olyan illúzióink, hogy innen nézve átlátnánk egy teljes kontinens politikai, társadalmi és gazdasági viszonyait, azok minden mélységével együtt. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy az ezen a kontinensen levő országok – természetesen nem egyszerre és nem ugyanolyan léptékben – de hatalmasat fejlődhetnek a következő évtizedben, korrelációjuk pedig alacsony a fejlett piacokkal, így jó diverzifikációs lehetőséget is nyújtanak. Jó néhány országban látszik, ahogy lassan de biztosan megteremtődnek a feltételei annak, hogy Afrika már ne „reménytelen kontinens” legyen – ahogy az az elhíresült 2000-es Economist címlapján szerepelt, hanem felemelkedjen, ahogy az már a 2011-es Economist címlapja lett.
Persze az út egyáltalán nem egyszerű és a középosztály öntudatra ébredése, vegyítve a 25 év alattiak magas arányával, a szegénységgel és korrupcióval újra és újra olyan eseményekhez vezet, mint az arab tavasz. Ugyanakkor az, hogy egy-egy ország megtorpan ezen az úton, nem jelenti azt, hogy egy egész kontinenst felejtésre kéne ítélni.
Kína láthatóan felismerte ezt a potenciált, a demográfiai szerkezet remek, nyersanyagokban sincs hiány, a globalizálódott világ pedig hihetetlen lehetőséget kínál a gyors technológiatranszferre, amivel a produktivitás könnyen növelhető. Az elmúlt évben a hozamvadászat a nigériai, kenyai kötvényekig is elért, a nigériai egy és kétéves államkötvény hozamok 17%-ről 10%-ék környékére, a kenyaiak 23,5%-ról 12%-ra mentek le, a részvényindexek pedig 44% és 30%-os emelkedéssel zárták az évet. Ebben a két országban a kedvenceink a leglikvidebb és az országok makrogazdasági fejlődéséből hagyományosan leginkább profitáló cégek, a nagy bankok - Kenyában például a KCB és az Equity Bank. Ezek a bankok 20-25%-os sajáttőke arányos megtérüléssel bírnak és ehhez képest az értékeltségük alacsony. Egyéni befektetőkként ezek a részvények csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem elérhetőek, és mi ezért is hiszünk abban, hogy egy ilyen alapnak a magyar piacon létjogosultsága van.
