A „Pinar” név már első isztambuli utunkon szembejött, de arra hogy a céggel is találkozzunk egy tavaly szeptemberi konferenciára kellett várni. Az árazása, az elemző lelkes szavai és a menedzsment annyira meggyőzőnek bizonyult, hogy legyőzve kezdeti idegenkedésünket jobban beleástuk magunkat ebbe a szektorba.

A húsipar több szempontból sem egy egyszerű iparág. Ennek egyik oka, hogy ez is olyan fogyasztási cikk, amit szinte az egész lakosság többé-kevésbé rendszeresen fogyaszt és egy minimális életszínvonalhoz elengedhetetlen (ilyen például még áram, gáz, vagy olyan alapvető élelmiszerek mint a kenyér vagy tej). Emiatt az ára politikailag érzékeny kérdés. Az emberek túlnyomó többségét igencsak lenyomasztja, ha már nem telik a havi keretből rántott csirkére sem, drága karajjal pedig nehéz választást nyerni, így a húsipar valamilyen formában, akár támogatásokon és vámokon keresztül sokszor szabályozva van.

Ha egy országban a húsipari termékek előállítása drága, ugyanakkor az import olcsó, akkor az már egy másfajta 1216139760278927551lemmling_Cartoon_cow.svg.med.pngdilemmát jelent, azaz hogy egy adott esetben több évtizedes múltra visszatekintő, sok embert foglalkoztató céget hagyjanak-e csődbe menni, ha nem elég hatékony, vagy mentse-e ki az állam. Itthon ez a probléma nem egy élelmiszeripari cégnél időről-időre felmerül, a magyar húsipar pedig finoman szólva is döglődik, versenyképtelen és masszívan veszteséges, sokak szerint a fordított áfa bevezetése pedig a végső lökést adta a lejtőn. Azt, hogy ezekben az esetekben hagyni kell-e a piacot, hogy kigyomlálja a versenyképtelen versenyzőket, vagy -  mondván, hogy épp az az állam feladata, hogy egy másfajta értékrendszer alapján néha-néha a piacot felülbírálva beavatkozzon, nem most fogjuk eldönteni, mindenesetre én nem bánom, hogy még mindig lehet gyulait kapni.

 A másik nehézséget az állattartás speciális körülményei jelentik. Egyrészt a kínálat meglehetősen rugalmatlan, hiszen a műfajból kifolyólag az állatokat fel kell nevelni, tenyészteni, nem elég magasabb fokozatra kapcsolni a futószalagot, ha hirtelen erősödik a kereslet és a kapacitásbővítés sem megy egyik napról a másikra. Ezenkívül időről-időre olyan járványok, vírusok jelennek meg, amik amellett, hogy veszélyt jelenthetnek az állományra, rövidtávon a fogyasztói ízlést is drasztikusan befolyásolják és kegyetlenül oda tudnak csapni egy-egy húsfajtának. Arról már nem is beszélve, hogy milyen bizalmi válságot okozhat egy kis lóhússal felütött marhahús. Így a keresleti és a kínálati oldalon is bőven vannak kockázatok.

 Így első látásra egy húsipari cég elég kockázatos és elemzői szemmel őszintén szólva meglehetősen unalmas sztorinak tűnik. De ahogy az már ezen a blogon elhangzott és még várhatóan el is fog néhányszor, néha pont az unalmasnak tűnő sztori az, ami befektetésként igazi aranybányát rejthet.

hus.jpg

A török húsipart – és az agrárszektor más részeit is – importvámokkal szabályozza a kormány. Vallási okokból a sertéshús nem igazán népszerű arrafelé, így a vöröshús-fogyasztás túlnyomó részét a marhahús jelenti. Ahogy sajnos nálunk sem, arrafele sem vált külön a tej-, és húsmarha tenyésztése és részben ennek köszönhető, hogy mikor 2007-2008-ban az emelkedő takarmányárak a hirtelen beeső tejárakkal párosultak, a gazdák jó része pánikszerű mészárlásba kezdett. Az ezt követő két évben a hús iránti kereslet is nőtt, kínálati hiány lépett fel, oda vezetve, hogy 2009-2010-ben a húsárak gyakorlatilag felrobbantak.  

 Ezt a lakosság mellett az olyan húsfeldolgozók, mint a Pinar Et is megszenvedték, hiszen a nyersanyagköltség egy részét tudták csak áthárítani a fogyasztókra. A kormány szépen lassan belátta, hogy ennek nem lesz így jó vége – 2009 tavaszáról 2010 tavaszára 70%-al (!) nőtt a húsár - és először az importkvótákat növelte. Amikor ez nem volt elég hatásos akkor 2011 elején a brutálisan magas, vörös tőkehúsra vonatkozó 225%-os importvámot 30%-ra vágta, az élőállatét pedig 135-ról szintén 30%-ra, így a török húsfogyasztók hamarosan fellélegezhettek. A szabályozás eszköze azonban továbbra is az importvám, szóval a szabályozó igyekszik egyensúlyozni a mindig elégedetlen tenyésztők és fogyasztók között.  kep5.png

 A Pinar Et, Pinar Süt és a Pinar Su a Yasar Holding három legnagyobb élelmiszeripari cégét alkotja. A Yasar család egyike a nagymúltú török konszerneknek, amelyekről ha minden jól megy hamarosan poszt is lesz. A három cég együttesen járul hozzá ahhoz, hogy aki Törökországban bármilyen közértbe téved, a hús-, és kep1.pngtejtermékek, és az ásványvizek között elkerülhetetlenül találkozik a Pinar márkanévvel. A több, mint negyed évszázada működő három vállalat sokat tett azért, hogy minőségi, nemzetközi szabványoknak megfelelő termékek jelenjenek meg a piacon, nem véletlen hogy a Meki és az Ikea is tőlük veszi a hamburger és húsgolyó alapanyagot.

kep2_2.png

A vállalat két fő profilját a feldolgozott termékek (például szalámi, vagy a török kolbász, a ’soujouk’) és akep3_4.png fagyasztott húsok jelentik. Az állatokat farmerektől és a csoport másik tagjától, az egyik legnagyobb tenyésztőtől szerzik és onnantól a folyamat teljesen integrált, a vágóhídtól a csomagolásig. A fő kockázatot – ahogy azt már kifejtettük – a nyersanyagköltség jelenti, na de honnan jöhet az upside?

kolbi.gif Először is, az egy főre jutó húsfogyasztás Törökországban nagyon alacsony, 32 kiló fejenként az EU-s 83-al szemben. Még ha azt is gondoljuk, hogy ez nem konvergál majd és a törökök jófej módon   kitartanak a zöldségek mellett, akkor is a fogyasztók tudatosabbá válásával a termékmix változni fog.

 kolbi.gifkolbi.gifEz pedig pontosan az olyan cégeknek kedvez, mint a Pinar Et, ahol szigorú minőségi és higiéniás – EU kompatibilis – szabályoknak felel meg a húsfeldolgozás és amivel mostanáig szenvedtek is rendesen, hiszen a versenytársak csak felütötték egy kicsit több pulykával a darált húst, mint amit ráírtak és máris olcsóbban lehetett adni.

kep4_1.png

kolbi.gifkolbi.gifkolbi.gif Azonban nagyon úgy tűnik, hogy ettől az évtől kezdve jóval szigorúbb lesz az ellenőrzés, elméletben tilos lesz ilyen keverékeket árusítani és komoly bírságokra számíthat aki ezt megszegi. A fogyasztói minták változása a keresletet a szabályozott piac felé tolja el, ez a folyamat az utóbbi években is látszott és ez hosszútávon szintén a Pinarnak kedvez.

  kolbi.gifkolbi.gifkolbi.gifkolbi.gifA 2012-es évet a cég 64%-os kapacitáskihasználtsággal indította, vagyis van még bőven tér növelni ezt és ezzel javítani a marzsokat. Aa közeljövőben jelentősebb beruházásigénye így nincs a vállalatnak. Mivel az üzemek teljesen modernek, ezért a szabályozás szigorúbbá válása sem jelent majd modernizálási kényszert – míg a versenytársaknak igen.

 kolbi.gifkolbi.gifkolbi.gifkolbi.gifkolbi.gif Nem utolsósorban (még mindig) olcsó és a nyereség jelentős – 80% körüli – részét kifizeti osztalékként. A 2014-es P/E-je 7-es, EV/EBITDA 6.5-es, ami úgy, hogy a magas egyszámjegyű növekedés fenntarthatónak tűnik nem vészes, ugyanakkor historikusan nézve azért már nem is annyira felháborítóan olcsó, mint 2012 őszén, amikor belevettünk.  

 A blog egyik célja, hogy közelebb hozzuk azt, hogyan is gondolkodunk mi és egy kicsit bepillantást engedjünk abba, hogy mit is jelent például az, hogy OTP Török Alap. Ezt a céget tavaly szeptemberben ismertük meg, egy elemző ajánlotta egy konferencián és szerencsénkre a menedzsment is ott volt, így rögtön találkozni is tudtunk velük.

 Azóta ment 42%-ot és fizetett egy akkori árfolyamon 6% körüli osztalékot, most pedig nemsokára itt a következő. Június elején bruttó 0.64 lírát fizet ki – azaz még ilyen árfolyamemelkedés után is közel 9%-ot!! És mindezt úgy, hogy közben a török hozamok 6% alá mentek…

reuters.png                                                                                                                                                                     forrás: Reuters

Címkék: török húsipar portfolioblogger befektetési sztori befektetesi sztori Pinar Et

A bejegyzés trackback címe:

https://fundman.blog.hu/api/trackback/id/tr105244144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nardis 2013.09.12. 13:41:19

Kedves szerző, jól értem, hogy ön az OTP alapok munkatársa? Ezt az alapot kár volt megemlíteni, mert nagyon rosszul teljesít, és nem vagyok képes megérteni, hogy egy úgymond szárnyaló gazdaság részvényeibe történő befektetés hogyan képes a futamidő eddig eltelt nagyobb részében ilyen rosszul teljesíteni. Mivel a portfóló nem publikus, ezért csak találgatom az okokat. Már rég ki kellett volna szállnom az alapból, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy a végén milyen mesét kapok a veszteség mellé. Azok után különösen, hogy most két iparágról is ilyen szépeket írtatok. Lécci építőipart és távközlést is vesézzetek.

nardis 2013.09.12. 14:15:00

jah bocs, határozatlan idejű , én tűztem ki csak megtartási időt. a lényegen nem változtat, indulás óta számított hozam többnyire a negatív tartományban leledzik, most is. Nálam még rosszab, mivel az indulás utáni hónapokban vágtam bele. :/

_loki_ 2013.09.13. 14:41:29

Kedves Nardis!

Sajnáljuk, hogy nem ért el pozitív hozamot a török alappal. Az alapkezelő oldalán megtalál minden hasznos információt a török alapról. Ezek közül néhányat emelnék csak ki:

Fontos tudni, hogy a török alap egy benchmarkolt alap. Ez azt jelenti, hogy van egy török index (Dow Jones Turkey Titan 20 – ami a legnagyobb 20 török cégből áll össze, közkézhányaddal korrigálva), ez alkotja a benchmark 95%-át, a maradék 5% pedig gyakorlatilag készpénz, amire a likviditás miatt van szükség). Ettől kisebb-nagyobb mértékben eltérhet az alap, vehetünk bele más kisebb részvényeket, mint például a cikkben említett Pinar Et és alul is súlyozhatunk, de azért drasztikusan nem térhetünk el ettől). Nem is akarunk eltérni, hiszen feltételezzük, hogy aki OTP Török alapot vásárol, az török kitettséget szeretne, tehát mi ehhez nyújtunk neki segítséget. Ha a török tőzsde forintban számolva lefele megy, az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke is lefele megy, ha emelkedik, akkor felfelé, sajnos az adott tőzsde teljesítménye pedig nem mindig tükrözi rövid távon az adott gazdaság teljesítményét.
A pontos összetételt nem áll módunkban közölni, de ha rákeres erre az indexre és megnézi az összetételét, akkor az egy jó bepillantást adhat arra, hogy milyen török részvényeket tartunk.

Fontos azt is tudni, hogy az ilyen típusú részvényalapok a legmagasabb kockázatú kategóriába esnek, a javasolt befektetési időtáv nem véletlenül 5-7 év, mert ez az időtartam, amin jó eséllyel kiegyenlítődik a rövidtávú volatilitás. Ennek a volatilitásnak nyilván vannak nyertesei is, azok akik például két éve fektettek török alapba, azok még mindig szép pluszban vannak a befektetésükkel.

A kockázat csökkentésére jó eszköz a diverzifikáció, ha Önt a fejlődő piacok érdeklik, akkor érdemes többféle országba/régióba fektetni és a portfoliója akkora hányadát fektetni ilyen eszközökbe, hogy a nagyobb hullámzások ne viseljék meg. Amennyiben szeretné elkerülni, hogy a befektetési idő alatt nagyobb veszteségek érjék, úgy érdemes abszolút hozamú alapokban gondolkodnia, ilyen például az OTP Új Európa.

nardis 2013.09.13. 23:00:10

eeegen, köszönöm, diverzifikáltam, azért a pénzügytan előadások elején még ébren voltam. Szerencsére elég gyanakvó vagyok. Az orosz alapból éppen jókor szálltam ki. Csak dacból maradtam benn az alapban (mert mindenki azt mondta mekkora hülye vagyok, ha beszállok és én is egyetértettem velük), már most borítékolom, hogy bukta van akár 5 éves időtartamra is. Jövőre választások lesznek, kicsit felpörög a gazdaság, AKP hajszállal, de nyer, és egy év múlva ilyenkor megint rágni fogom a kefét, mert szerintem befullad a belső piac. Ez persze még történik a külpolitikában. De tételezzük fel, hogy nem lesz nagyobb változás - nem lesz háború Szíriával, és a politikai helyzet változatlan marad nagyjából a közel-keleti térségben. Úgyszintén az EU-ban. A törökök a leggazdagabb nyugat-európai államok emlőin lógnak, Európa nagyobb felének túl drágák, ők sem fognak tőlük vásárolni, ahogy mi sem. Szóval semmi ok az optimizmusra rövid távon. És jövőre már negyedik évébe lép a befektetésem. Jó ha tőkevesztést nem szenvedek el. Ha minden jól megy, akkor sem fogja a befektetésem a rákövetkező két évben hozni azt a hozamot, mintha egy sima pénzpiaci alapba tettem volna a lét. Kisbefektetőként tiszta szívás az egész, beszélhetünk nagyjából akármelyik bank hasonló alapjáról is. Nagy pénzekkel, PB ügyfélként persze más a helyzet, de így... T+5 nappal ez csak parasztvakítás. Törökország még mindig csak spekulatív befektetésekre való. De ezt elmondhatnám bármelyik magasabb kockázatú alappal kapcsolatban is. Az a privát tapasztalatom, hogy ha csak akkor érhetnék el tisztességes (és nem extra) profitot befektetési alapokkal, ha minden nap magam tekinteném át a portfóliómat és készítenék elemzéseket, majd annak függvényében adnék megbízásokat tranzakciókra. Basszus, de hiszen ezt várnám el az alapkezelőtől... De befektetni alapokba, és 7-10 év után megnézni a hozamot... ugye milyen lúzerség? szerintem is.

nardis 2013.09.13. 23:02:22

kimaradt egy két szó: " ez persze attól is függ, hogy mi történik még a külpolitikában"

nardis 2013.09.13. 23:07:35

egyébként meg szoktam olvasgatni az alapkezelő jelentéseit, havitól évesig... A helyzet az, hogy ha rendszeresen olvasom a hurriyetdailynews portált (ami pedig nem az objektivitás csúcsa) jobban képben vagyok, mint ezektől a jelentésektől.

nardis 2013.09.14. 15:35:35

még egy pillanatra visszanézte, mert azt hiszem, nem vagyok elég világos, mi is a bajom. A török témájú elemzésekkel egyetértek, nekem is hasonlóak a tapasztalataim. Bár megjegyzem, nyelvismeret nélkül én biztosan nem mernék egy országra specializálódni (mint elemző). Viszont azt kifogásolom, hogy ha megvan a szakértelem, a jól teljesítő gazdaság miért nem tükröződik az alap hozamában. Valami csak nem jó a portfóliókezelésben, ha jól teljesítő tőzsdén, jól teljesítő vállalatokkal többnyire negatív hozamot ér el az alap. És erre nem ad magyarázatot sem a dollár-líra, sem az euró-líra, sem a forint-líra árfolyam volatilitása. Ha én magam kezelhetném a portfóliómat, biztos nem ez lenne a végeredmény. De mivel nem vagyok PB ügyfél, és alapvetően nem olyan nagy összegről van szó, ezért aztán lehetőségem is csak annyi van, hogy válasszak egy jóképű alapot, és rábízzam az alapkezelő szakembereire a pénzem és utána bosszankodjak. Persze, nyilván követhetném történéseket, és a befjegyek adásvételével lehetne a mozgásokon profitot realizálni, csak éppen napi szinten kellene legalább egy óra hosszat foglalkoznom csak a török hírekkel és makro adatokkal. Pedig az alapot mint terméket azért találták ki, hogy ezt helyettem a brókerek tegyék meg a benne levő papírokkal. Májusban pl. az első tüntetés után tudtam, hogy ha még két napon keresztül tart, baj lesz a hozamokkal. Nem lehetett volna valamit másképpen súlyozni, ezt kivédendő? Nem azt kifogásolom, hogy nem teljesít az alap évente 12% fölött, pláne nem 20%-at. De azért hogy indulástól -3% körüli legyen... ezt egyszerűen fel nem foghatom. Mi lenne, ha recesszió lenne ebben az országban?! 18 éve vagyok befektető, és nem csak az OTP termékeit ismerem, de a tapasztalatom általánosnak mondható. Azért maradtam csak meg nagyobb bankok befektetési alapjainál, mert a kisebb önálló cégekben nem bízom. Nagy hozamot sokan ígérnek, de amikor az ember a mögöttes ügyletekről kérdezi őket, csak maszatolnak, és olyan válaszokat adnak a befektetési politikájukról, amely nem magyarázat a kérdésre. Magyarul, tendenciózusan hülyére akarnak venni, és nem kiteregetni a lapokat. Így aztán a választás annyi, hogy az ugrom-e csukott szemmel vagy nem ugrom. Ez különösen akkor szép, amikor alá kell írnom a nyilatkozatot, hogy tudomásul veszem a kockázatokat. Visszatérve a török alapra, elárulom, hogy választások után (amennyiben az AKP nyeri meg, és sztem megnyeri) fogok kiszállni, és majd meglátjuk, rá egy évre, hogy alakulnak a mutatók és hogyan tovább.

nardis 2013.09.14. 16:07:50

gyorsan megnéztem az ISE 100 indexet 5 évre visszamenőleg. És persze a török alap indulási dátumához meg a saját belépésemhez képest is. Ahogy nézem az indulásnál 60000 körül volt, a legutolsó adat meg 70000 körül van. vettem az adást, hogy mit kellene néznem, TT20, hát majd figyelem. De most ez komoly, hogy Mari néninek is figyelnie kéne, ha betette az alapba a pénzét?... Elképzelem, ahogy a szülés főorvos úr reggel vizit előtt belép az előfizetett portfolio.hu vagy éppen bloomberg oldalra, és csinál egy katalógust az aznapra tervezett értékpapír tranzakciókról... félre ne értésétek, ez nem személynek szóló trollkodás, csak szerintem valami nagyon rosszul lett kitalálva (arra gondolok, hogy mit várna a befektető az alapkezelőtől).

nardis 2013.09.16. 22:03:36

Szóval csak nem nyugodtam, és persze megnéztem az indexet a blombergen. Hát igen, aki tíz évvel ezelőtt indult, annak jó volt. A három éves hozam már ott is szívás biza. Egyébként az alapkezelő által adott adatokból még egy szakember se tudna semmi értelmeset kihozni. Az index csak a mittomhány oldalas tájékoztató közepe táján kerül említésre, úgy mellékesen, és a jelentésekben egyszer sem, se a haviban, sem a félévesben. Ezzel szemben a félévesben nem húsz, de kétszer annyi részvény kerül felsorolásra. És érdekes módon a PB ügyfeleknek mindig nagyobb hozamot sikerül produkálni a B alapokból, nem csak ebből, általában. Na jó, Soros György is megmondta, hogy akkor válik valakiből idővel jó befektető, ha néhányszor bukik egy jót...

_loki_ 2013.09.17. 10:43:58

Igen, ha az ISE100-at követi az is egy jó indikáció arra, hogy mi történik a török tőzsdén, ha át is váltja forintra az értékeket akkor azt látja, hogy az alap indulásának időpontjától képest forintban kb. 5% mínuszban van az ISE100. (török lírában egyébként körülbelül 20%-os pluszban, ennyire sokat számít az, hogy induláskor még kb.140 forintot ért egy líra). Mivel az alapban török eszközök (részvények) vannak, ezért a líra-forint árfolyam is sokat számít abban, hogy alakul az eszközérték.

Az, hogy a befektető hogyan allokálja a pénzét, tehát éppen a kötvényeket, részvényeket, ingatlant vagy a török piacot gondolja alulértékeltnek, az az ő döntése, nekünk nincs jogunk felülbírálni és egy török alapban például japán autógyártót (vagy túlságosan nagy készpénzállományt) tartani,mert akkor a befektető joggal mondhatná, hogy valami teljesen mást kap, mint amit akart.(nyilván van némi mozgásterünk, de az hogy totálisan mást tartsunk az nem igazán lenne prudens).

Egyébként az említett példára kitérve a tüntetések kitörésekor májusban a török alapban alulsúlyoztunk, és így az alap kevesebbet esett, mint a benchmark, nyilván egy ilyen nagy esésnél kevésbé vigasztalja a befektetőt az az 1-2%, ugyanakkor ahogy már többször írtam, nem az a feladatunk, hogy felülbíráljuk a befektetőt, hanem hogy egy eszközt adjunk a kezébe, ha török kitettséget akar.

Vannak egyébként olyan alapok,amelyeket már említettem, ahol a stratégia abszolút hozamú és emiatt nincsenek ilyen kötöttségek. Emellett vannak olyan alapok is, amelyeknél az alapkezelő elvégzi a befektető helyett az eszközallokációt is, ilyenek a Prémium Válogatás alapok, ahol a Származtatottban például főként abszolút hozamú alapokat talál, vagy a Növekedési, ahol részvényalapokat.

Még egy-két pontosítás: az alapokat nem brókerek, hanem portfoliókezelők kezelik, az alap nem T+5-ös ha ma 16:59-kor visszaváltja, akkor másnapi zárón ki tud szállni, három nappal később lesz fizikailag a számlán a pénz – ahogy például az egyedi részvényeknél is - (egyébként minden ügyfél ugyanúgy tud be és kiszállni, nincs olyan hogy vannak ’kiválasztottak’ akiknek hamarabb teljesül le mint a többieknek).
Jelenleg az OTP-nél minden más rövidebb megoldásnál le lehetne arbitrálni az alapot, és egy-két élelmesebb befektető a többiek kárára nyerészkedne. A B-sorozat egyébként az intézményi sorozat. És sajnos valóban, attól, hogy a gazdaság jól megy, rövidtávon még nem kell jól mennie automatikusan a tőzsdének is, ez az eltérés (mindkét irányba) sokszor előfordul, hosszútávon értelemszerűen sokkal ritkábban.