A dél-afrikai sajtó újra a bányászsztrájkoktól és a folyamatban lévő bértárgyalásoktól hangos. A júniusban kezdődött egyeztetések a közel 1,5 éve kirobbant sztrájkhullám egy újabb fejezetét nyitották meg, amely meghatározhatja a dél-afrikai bányász szektor jövőjét. Több ezer munkahely és dollár milliárdok múlhatnak a következő hetek eseményein.
A dél-afrikai bányalázadások tavaly augusztusban vonták magukra igazán a nemzetközi sajtó figyelmét. A világ harmadik legnagyobb platina kitermelőjénél (Lonmin) kitört elégedetlenség gyorsan átterjedt más dél-afrikai platina és aranybányákra, és az apartheid korszak óta nem tapasztalt véres összetűzésekhez vezetett, amiben 34 ember vesztette életét. Akkor az érintett bányák többségében valamilyen minimális béremeléssel sikerült visszaterelni a munkásokat a napi munkavégzéshez, azonban most eljött az újabb bértárgyalások ideje.
Dél-Afrikában többnyire két nagy szakszervezet képviseli a bányászok érdekeit, melyek követelései nem teljesen egységesek. A legnagyobb szakszervezet, a NUM (National Union of Mineworkers) 8 ezer Randnyi (180 ezer Ft) havi alapbért követel a legalsóbb szinten lévő bányászoknak az egyéb juttatások mellett, míg a másik szakszervezet, az AMCU (Association of Mineworkers and Construction Union) 12,5 ezer Randot (285 ezer Ft) szeretne kialkudni. A jelenlegi 5 ezer Randos havi alapbérhez (110 ezer Ft) képest mindkét követelés elég drasztikusnak tűnik a maga 60%, illetve 150%-os béremelési előterjesztésével.
Forrás: Deutsche Bank Research
Azt megítélni persze, hogy ilyen mértékű emeléseknek mennyire van alapjuk, elég nehéz. Ugyan a 3 ezer Rand (68 ezer Ft) körüli dél-afrikai medián keresetet jóval meghaladja a bányászok bére (főleg ha az egyéb juttatásokkal is számolunk), de a napi szinten a több ezer méter mély, forró bányákban végzett nehéz fizikai munka miatt ez indokoltnak is tűnik. A főbb fejlődő országok bányászaihoz képest sem keresnek rosszul a dél-afrikaiak, ugyanis négyszer annyit visznek haza, mint a kínai, és több mint ötször annyit, mint az indiai bányászok. Ha viszont a fejlett országokhoz viszonyítunk, akkor már nem is olyan idilli a kép, ugyanis például Ausztráliában tízszer annyit kaphatnának. (Ennek persze több oka is van, mint például, hogy egy fejlett gazdaságról beszélünk, ahol a megélhetési költségek is sokkal magasabbak, plusz a technológiai újításoknak köszönhetően hatékonyabb a termelés, és nem mellesleg folyamatos a hiány a bányászokból.)
Ausztráliával ellentétben a dél-afrikai kitermelési költségek egyik legnagyobb tétele a munkaerő (a teljes szektorra vetítve átlagosan 42%), így a bányatársaságok elég érzékenyek a béremelésekre. Ennek ellenére az elmúlt 5 évben a legtöbb bánya évente átlagosan több mint 10%-kal növelte a munkásai bérét, amely messze meghaladta a 6% körüli inflációt. Hogy a mostani egyeztetések is hasonló mértékű béremelésekkel zárulnak-e, vagy a szakszervezeteknek még ennél is nagyobb növelést sikerül kiharcolniuk, azt nehéz megjósolni. Mindenesetre a dél-afrikai bányák már most is elég szűk profittal működnek a magas kitermelési költségek miatt, amire a csökkenő nyersanyagárak még ráraknak egy lapáttal. Így ha a bértárgyalások kapcsán újabb sztrájkhullám veszi kezdetét, amely 2012-höz hasonlóan megint nagyobb termeléskieséseket okoz majd a bányáknak, akkor a költségek kordában tartása miatt jelentős létszámleépítések is előfordulhatnak a szektorban.
Mivel 2014 választási év lesz Dél-Afrikában, így a kormány érdeke is, hogy viszonylag rendben lemenjenek a bértárgyalások, és ne növekedjen tovább a már most is magas munkanélküliség. Befektetői szempontból a bányász szektorban folyó történések jelentősen rontják a szektor megítélését, mivel folyamatos kockázatot jelentenek a potenciális sztrájkok miatt. Éppen ezért amíg nem enyhül a jövőbeli költségnövekedésekkel és a termeléskiesésekkel kapcsolatos bizonytalanság, az Afrika Alapunkban kerüljük a dél-afrikai bányavállalatokat, és helyettük inkább hasonló profilú, de fundamentálisan stabilabb, nem dél-afrikai cégeket tartunk.
