Szerző: Levente_de_Boer  2013.03.11. 11:49

Kíméletlen verseny zajlik a kurd olajért, és a beinduló kitermelésnek az egyik fő haszonélvezője lehetne a török gazdaság. Miért fontos nekik a kurd olaj? Mekkora a tét ? Fundman is eltöprengett a dolgon.

Az olajipari események mindig is fontos szerepet játszottak a befektetési döntéseknél, sok ország életét alapvetően meghatározza, hogy éppen a cső jó végén van-e. Törökország kedvező adottságai mellett az ország egyik nagy hátránya az erős külföldi energiafüggőség. Amikor felpörög a török gazdaság, és az olaj világpiaci ára éppen magas (ez a két állapot általában egyszerre következik be), akkor a kőolajimport elszaladó költségei miatt elszáll a folyó fizetési mérleg hiányuk. Ekkor az ország jelentős külső finanszírozásra szorul, ami legtöbbször rövid távú portfolióbefektetések (forró tőke”) formájában érkezik. Aztán persze ahogy valami para van a világban, és a befektetők visszahúzódnak, már kész is baj, a hirtelen menekülő tőke miatt szétesik az állampapírpiac, leértékelődik a deviza, és ennek folyományaként a reálgazdaság is ledarálja a féktárcsákat. Persze ekkor a részvények is mennek lefelé a lejtőn, és az egyszeri befektetők kénytelenek a nagy reményekkel vett kitettségüket átminősíteni ”hosszú távú” pozivá..

Nem csoda, hogy ezt a ciklikusságot nem szeretik a törökök, és a befektetők sem - emiatt kockázati prémiumot is elvárnak - , a hitelminősítők pedig a legfőbb érvként használják, amikor arról nyilatkoznak, hogy az ország miért nem kapja meg a befektetési kategóriát (még a Fitch is, amely tavaly novemberben már felminősítette a törököket, felhánytorgatta ezt a múlt héten). Nem csoda, hogy az első számú stratégiai prioritás a törököknél az energiafüggőség csökkentése.

crude-oil-dependency.jpg

Stratégiailag erre egy kiváló lehetőséget kínál a szomszédos Iraknak az északi, kurdok által lakott része. Az amerikai megszállás óta ott még mindig elég zűrös a politikai helyzet, azonban a gazdasági érdekek utat törnek maguknak. A külföldi olajcégek (köztük a Mol) a továbbra is gondokkal terhelt kurd- központi iraki kormány viszony ellenére is gőzerővel tárják fel a területet. Nemrég az Economist cikke összefoglalta az iraki  olajhelyzet várható alakulását: különböző szcenáriókat feltételezve a 2012-es 3 millió hordó olaj/nap-ról 2020-ra a termelés jó esetben 9 millióra, rossz esetben pedig csak 4 millióra fog felfutni az IEA becslései szerint – reálisan pedig 6 millióra bővülhet a napi termelés. Mivel a nyilvánosan hozzáférhető elemzések közül elvileg ők értenek hozzá a legjobban, jobb híján általában érdemes elfogadni a prognózisukat. Hogy tudjuk hová tenni ezeket a számokat, most kb 90 millió hordó a napi kitermelés a világban, és Irak a 9 millióval feljönne a közvetlen élvonalba. 

Múlt héten egy érdekes elemzés akadt a kezembe, az egyik török elemzőház vezető közgazdásza tollából. Végigvezeti, hogy mi lenne, ha a törököknek sikerülne magukhoz csatornázni a kurd területen lévő olajat. Egyébként erről a tervről már a török Mol”, a Tupras befektetési kapcsolattartója is ábrándozva beszélt, amikor tavaly decemberben találkoztunk vele.

kurd map.png

A nyilvánvaló földrajzi okok és a jelenleg erős török külpolitikai pozíció mellett a fő érv, hogy az elmúlt években a törökök Irakba irányuló exportja robbanásszerűen nőtt, a 2003-as kb 1mrd USD-ről 11 milliárd dollárra – ezzel Irak a törökök második legnagyobb exportpiaca lett, 7%-os súllyal (szóval jelentős). Ezzel szemben az import mindössze 200 millió dollár, kb semmit nem változott az elmúlt években – és ez egy darabig így is marad, mert az exportra termelő beruházások továbbra sem Irakban valósulnak meg, sokkal inkább a törököknél. Egy módon tudná Irak ezt a negatív egyenleget megszüntetni: az olaj és a járulékosan kitermelt gáz exportjával. Durván számolva: Törökország nyersolajszükséglete kb 450 ezer hordó naponta (illetve a kőolajszármazékokkal együtt 700 ezer hordó), az észak-iraki rész termelése jelenleg 770e hordó, 2015-ra pedig kb 1 millió hordóra megy fel. Ez azt jelenti, hogy a kurd rész egyedül fedezni tudná Törökország teljes olajigényét - és a külkermérleg is helyrebillenne. (Napi 450e hordó ára 100 dolláros árfolyamon pedig évi kb 16 milliárd usd, szóval nagyságrendileg még a matek is kijön). Igazi win-win helyzet. Persze ez egy nagyon leegyszerűsített gondolkodás, az olajat a világpiacon kereskedik, és nyilván nem vonul Kurdisztán és Törökország egy külön kis zónába. De ha a kooperáció nem is valósul meg vegytiszta formában, a törökök pozícióját nagyban javítaná, főleg, ha az általuk meg nem vásárolt iraki olaj is rajtuk keresztül érné el a világot. Ekkor egy jó kis tranzitdíjra is szert tehetnének. Egy külön téma a kurdisztáni gáz sorsa, aminek a szállíthatósága egyelőre még nem megoldott, ahhoz ki kell építeni a megfelelő infrastruktúrát, becslések szerint ez 2016-tól történhet meg. A törökök alig várják már ezt a pillanatot, hogy erősebb pozícióban alkudozhassanak a gáz áráról az oroszokkal. 

Miért nem csinálják ezt már most rögtön?

Van egy kis bökkenő azonban, méghozzá a központi iraki kormány, amelynek egyáltalán nem érdeke, hogy a kurd régió külön paktumot kössön a törökökkel és az olajjövedelmeket magánál tartva jól megerősödjön. A jelenlegi felállás szerint a kurd olajért a vevők az Iraki központi kormánynak fizetnek, és onnan jut vissza a pénz a Kurd Régiós Kormányhoz. A helyzet nem fog egykönnyen megoldódni, az már most látszik. Jobban most nem akarunk belemenni ebbe az aspektusba, de egy jó kis friss cikk a témában: itt

Mi történne, ha mégis sikerülne hozzájutni az olajhoz?

Tegyük félre most a bonyolult realitásokat, és nézzük a pozitív szcenáriót, hogy lássuk mi az upside (a török elemző becslései szerint):

-       az olajtranzit megvámolása: kb 5 mrd USD / év

-       olcsóbb nyersolaj és gáz, amikor már felfutott a termelés: kb 17.5 mrd USD / év

-       a folyó fizetési mérleg javulása ennek következtében: a GDP 3%-a

-       az iraki gazdaság felpörgésével nő az Irakba irányuló török export: + 0.3% GDP növekedés

-       a gazdaság fő rákfenéjének begyógyulása: felbecsülhetetlen

Milyen cégek lehetnek a folyamat fő haszonélvezői?

-  A Tupras, amely az olcsó iráni olaj után a térség másik országát is jól le tudná húzni a világpiacinál alacsonyabb olajárakat kiharcolva, megőrizve a brutális marzsait.

-    A bankszektor, amelyet a ciklusok során a kötvényekkel és a devizával együtt adnak-vesznek, és a stabilitás nyomán lecsökkenne az elvárt kockázati prémium

-     A termeléshez ezentúl olcsóbb gázt használó ipari cégek, mint pl. az acélgyártó Eregli és az üveggyártók

-   Az olajbevételek nyomán berobbanó iraki gazdaság felé nagy kitettséggel rendelkező cégek, mint a már említett acélgyártók, cementgyártók, vagy az építőipari cégek (pl Tekfen, Enka) és a növekvő iraki fogyasztást kiszolgáló vállalatok

Azaz szinte a teljes tőzsdei paletta profitálna a kedvező eseményekből, ezért is fontos figyelemmel követni az iraki fejleményeket.

miss kurdistan2.png

Címkék: török kurd portfolioblogger befektetési sztori

A bejegyzés trackback címe:

http://fundman.blog.hu/api/trackback/id/tr355126855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.